A project és egy másik állam, amiből szinte semmit sem láttam még
 |
| Goias-Brazília |
 |
| Goiâna |
 |
| San Jean Piet de Port |
 |
| San Jean Piet de Port |
Egy irtózatos eső után valahol egy Isten háta mögötti kisvárosban jött egy újabb vonat, ami elvitt a Pireneusok lábához és én elkezdtem zarándokolni az úton. Az első nap összeakadtam két emberrel is, akikkel végül egy csapat lettünk. A következő napokban pedig megjelent a csapat többi része. Így történt meg, hogy lett egy camino családom, jóban, rosszban...
 |
| A bal oldalamon Signe (Norvégia), a jobbomon Carlos (Brazília) |
 |
| Pireneusok |
 |
| Pireneusok |
 |
| Ronchesvalles. A második nap 790 km a célig. |
A csapatban volt három brazíliai lány, két brazíliai fickó, egy norvég nő és én. Ez a csapat azóta is megvan. Tartottuk a kapcsolatot és az egyik lány meghívott mindenkit az esküvőjére, ide Brazíliába.
 |
| Camino család |
 |
| Már csak négyen a célnál |
 |
| A nap amikor a közösen főzött vacsora összekovácsolt bennünket |
Miután én épp itt lődörgök, kétség sem fért hozzá, hogy ott kell lennem. Végül a hét emberből öten jelen voltunk. Csodás volt. Csodás volt az esküvő és csodás az a tény, hogy egy olyan ember esküvőjén voltam jelen, akivel 700 km-en át egy szót sem váltottam, mert nem volt közös nyelv. A csapatban ugyanis csak két brazíliai volt, akik beszéltek angolul, de mivel nem mindig mozogtunk együtt, ezért sokszor nem volt kommunikációs eszköz. Mégis lett kötödés. Mégis lett valami, ami összetartott minket még tízezer km távolságból is. Két év.
 |
| Lu és én aznap, amikor megérkeztem |
 |
| Az ajándékom, amit Vityó barátom segítségével megkaptam. A Magyar dobozt mi készítettük |
 |
| Signe és én |
 |
| Ismét együtt |
 |
| A templomban |
 |
| Lakodalom |
 |
| Felirat hozzáadása |
Amikor landolt a gépen, Luanda,- az ara,- kijött értem a reptérre. Már beszélem a nyelvét, úgyhogy csodás volt megérkezni és még mindig érezni a camino hatását az életemen ilyen hosszú idő után is. Lu,-ahogy mi hívjuk,- azóta a mézes heteit tölti Dominikán én meg belevetettem magam a világmegmentő project-be, ugyan is a sors hogy, vagy hogy sem, de megint olyan helyzetbe hozott, ahol ott voltak azok az emberek, akikre szükségem volt. A szállásadóm Marcia jelenleg egyedül él és mivel a volt férjével közös vállalkozásban dolgozott eddig, a válással a munka is megszűnt. Nevezzük kreatív menágernek. Egy olyan ember ő, aki a szemétből olyan dolgokat tud varázsolni némi kreativitással, hogy az csak jó lehet az anyaföldnek. Azért választottam őt szállásadómnak, mert írta az adatlapján, hogy most jött vissza a caminoról. Figyelitek a jeleket, meg az élet anatómiáját? Néha magam is elképedek rajt. Szóval az történt, hogy Marcia elvitt a családjához és miután kiderült, hogy az anyukája egy nagy ölelgetős szeretetgombóc, felfedték előttem a nem túl nagy titkot, hogy megvan mindenféle masinéria a házban ahhoz, hogy alkossunk valami maradandót, ami jó lesz yemanjának és a földanyának. Felcsillant a szemem.
 |
| Marcia szüleinél |
Nekik is mondtam, hogy dolgozzunk együtt. Ugyan fogalmam sem volt, hogy miként is fog ez kinézni, de a lelkesedés az irgalmatlan nagy erő tud lenni. Tíz nappal később végül kialakult a felállás. Én vagyok az ötlet. Én vagyok a márka és én vagyok az európai gondolkodás. Amanda lesz A népszerűsítő kampány feje, ami a verbális kommunikációt illeti. Ő nagyon jó ebben. Utazni fog az oceán part mentén és népszerűsít élő szóval és tettel. Beszél a project lényegéről és annak szükségességéről. Marcia lesz a produkciós és beszerzési vezető, illetve a gyártás az anyukájával. Én leszek az, aki az online vonalat viszi majd. Jövök az ötletekkel és foglalkozom a grafikákkal. Jövök megyek a kontinensek között és remélhetőleg olyan szintre visszük a dolgot, hogy a hullám oda is elérjen, ahol mi nem is látjuk majd. Isten minket úgy segéljen, ámen.
 |
| Az utcán újrahasznosítható szemetet gyűjtünk |
