Miután eldöntöttem, hogy Carmelinha-val maradok, mondtam neki, hogy Amanda itt dolgozik a közelben, ugorjunk be hozzá, s közöljük vele a jó hírt, hogy maradok még pár napot mielőtt visszamegyek Natalba. Amikor megjelentünk az üzlet ajtajában és a dona (Itt így hívják az idősebb asszonyokat ) mesélni kezdte mi történt, Amandànak kicsodrultak a könnyei. Miért sírsz? Kérdeztem tőle, miközben letöröltem a könnyeit az arcáról. Nem válaszolt hosszan, csak mosolygott. Azt hittem, hogy nem látlak többé. Az elmúlt hetekben én és Amanda azon dolgoztunk, hogy felderítsük a szemét piacot és az eco cuccokat.
 |
| Pernambuco tájain |
 |
| Úton Pernambuco államban |
Próbáltuk formálni a gondolatot, hogy miként legyen. Ez a dolog eleinte nagyon képlékeny volt. Naponta alakult és változott az elképzelés, hogy miként kéne csinálni. Felkerestünk gyártókat, beszéltünk lehetséges partnerekkel ezügyben, de úgy tűnt, hogy a dolgok igencsak nehézkesen mennek. Nekem el kell mennem egy esküvőre, mondtam neki és utána nem tudom merre megyek. Még nincsenek tervek, de akarom ezt. Akárhány gyártóval beszéltünk itt, nem igazán akarják megérteni, hogy miről van szó. Nem jelennek meg találkozókon, megváltoztatják a terveket, a logókat önkényesen, majd legyártanak egy első darabot, amiért kifizetsz egy rakás pénzt és kicsit sem olyan amilyet kértél. Nekünk kell csinálni, mondtam neki, mert ezek nem értik miről van szó. Vegyünk nyers anyagot és csináljuk meg mi. De nincs gép hozzá és ember sem, aki megcsinalja. Honnan kerítünk egyet? Aztán több heti munka után mondtam neki, hogy elmegyek és aludjunk erre még egyet, hagyjuk érni a gondolatot. Szerintem azért sírt, mikor meglátott, mert kicsit elvesztette a reményt, hogy tényleg működőképes lehet ez a dolog. Az üzletben néhány mondat után ránéztem dona Carmelinhara és nekiszegeztem a kérdést, de valójában félig sem gondoltam komolyan.
 |
| Carmelinha bevásárló szatyor. |
Nem tudsz véletlenül varrni? Majd visszanézett rám meglepetten és közölte, hogy ő varrónő. Nemcsak hogy evvel próbál pénzt csinálni, de még hobbija is. Egymásra néztünk mindhárman és elkezdtünk nevetni. Rájuk néztem és azt mondtam, ezt most kicsit nem hiszem el. Nevettek. Amikor beléptünk a dona otthonába egy Singer varrógép állt az előtérben. Ezzel készít mindent, amit aztán a piacon próbál eladni. Az utca, ahol él nagyon szegényes.
A téli esők után a tócsák hatalmas nagy tavakká nőtték ki magukat. Minden csupa sár. Az ütött kopott házfalakról omlik a feketéllő vakolat. Az emberek kint ülnek az utcán, mindenki ismer mindenkit. Amikor este az erkélyen ülve beszélgettünk, akkor a dona lekiabált az utcán álló szomszédoknak és azzal büszkélkedett, hogy neki egy vendége van Európából, Magyarországról. Ne beszéljétek gyorsan hozzá,-mondtam, - mert akkor nem érti amit mondotok, majd jókat nevetett. Ma egy röpke fél óra alatt megvarrt egy bevásárló szatyrot, ami nem műanyag zacskó. Abból az anyagból csinálta, amit épp itthon talált...
 |
| Ez a cél. 100% természetbarát 💚 |
