Világgá mentem

Mielőtt elindultam, sok minden átalakulóban volt az életemben. Befejeződtek dolgok, de nem kezdődtek újak. A sokat álmodott szabadság vágy anatómiájának felfedezése hirtelen felszínre bukott bennem. Készen állt arra, hogy új dolgok kezdődjenek. Valamit tenni kellett. Éreztem, hogy azok a dolgok amiket eddig csináltam jók voltak, de nem akarom tovább szolgálni őket. Nem voltam biztos benne, de a sok kényelmetlen érzés, ami bennem motoszkált, mégiscsak taszigált egy irányba, ami arra késztetett, hogy ugorjak. Fejest. Fejest, az ismeretlenbe. Sokszor nem tudtam hova megyek. A tervek és uticélok sosem hosszú távon működnek. Maximum 2 hetes intervallumban. Az elején voltak konkrét elképzelések, amik vezettek de hamar rá kellett jönnöm, hogy az élet felül ír minden olyan gondolatot, ami nem én vagyok. Irányított a szél, meg a szavak, amik mások szájából hangzottak el. Irányított a nap, a homok, a víz, a kedvesség és a szeretet. Az emberek jóindulata és törődése és irányított a pénz nélkülisé

A történet ott kezdődött, amikor megjelent bennem annak az érzésnek a vágya, hogy valamit tenni kell. Hogy mivel és hogyan, arról nem szólt a fáma. Egész pici érzés volt és nagyon távoli. Mintha nem is létezett volna igazán. Délibáb volt, vagy valaminek az illúziója. Senki sem tudhatta a megváltó sorsot leszámítva. Valamit mindig tenni kellett, ami egyik pontról a másikra vitt. Valamit mindig tanulni kellett. Valahova mindig meg kellett érkezni. Gondolom benn van a családban. Az emberek azt mondanák. Amikor nem volt munka, valamit tenni kellett. 56 előtt volt. Nem volt a házba más csak bicikli. Egy darab. Az ember úgy őrizte, mint valami kincset. Ha az sem lett volna, akkor úgy jártak volna, mint Petőfi jó pár évvel annak előtte. Kiszáradt kenyér vég volt a fiókba, meg zsír. Amikor nem volt pénz a rendszerváltás után, valamit tenni kellett. Aki bátor volt, annak lett egy kicsit jobb élete. Valamit mindig tenni kell. Amikor gyerek vagy, akkor azt mondják neked, hogy templomba kell menni

Amikor először találkoztam Amandaval nyelv tanulás és új barátok szerzése keretein belül, akkor elég szegényes volt a portugálom. Nem voltam képes folyékony kommunikációra. Ez kb. 2 hónapja lehetett. De értettem ezt azt. Amanda és én Pitimbun  Beszélt az életéről és arról, hogy milyen nehéz boldogulni itt, meg hogy miként próbálja meg kiegészíteni a keresetét és hogy ebből hogy jutott el oda, hogy lett egy saját kis háza, ami igaz, hogy csak tégla falakból áll jelenleg, sem ablaka, sem ajtaja, de mégis az övé. Nagy szó ez itt Brazíliában, hogy egy szegény családból származó ember, 27 évesen elérjen ennyit. Nagyon rövid ismertség után világossá vált számomra, hogy barátok leszünk. Amanda Őszinte volt a tekintete és valami végtelen kedves béke ült benne. Valami bizonyosság arról, hogy az élet kemény, de csináljuk, megtanuljuk, túlélünk és majd egyszer úgy lesz, ahogy szeretnénk, mert Isten és az összes szentek is azon az oldalon állnak, ahol mi. Akarsz velem dolgozni? Szege

Úgy esett, hogy végül a szúnyogoknak köszönhetően nem sokat időztem Pitimbu városában, az Isten háta mögött. 2 éjszaka nem aludtam mert dög meleg volt, a ventillátor iszonyat hangokon recsegett és vérszomjas szúnyog hadak várták nyàlcsorgatva, hogy valamelyik testrèszem csak egy milimèternyit is kilògjon a lepedő alól. Mondtam Amandànak, hogy ez így nem lesz jó. Nem hagyhat itt egyedül ezekkel a vèrebekkel. Amikor délelőtt elmentünk, hogy boltot kutassunk fel a környéken egy jó cipirinha reményében, akkor egy hatalmas ricsajjal közeledő rozoga volksbusz jelent meg a távolban. Amanda leintette. Itt így működik. Ha meg akarod tudni a menetrendet, akkor állítsd meg a buszt, mondta nekem. A busz már majdnem mellettünk volt, mikor kettő olyat dudàlt, hogy majd bele süketültem. A sofőr egy középkorú bajszos csóka, kedvesen közölte, hogy lépjünk fel a buszra, mert ott van a menetrend. Csináljunk róla képet. Miközben a kormányt tartotta, két ujja között füstölgő cigaretta majdnem ràègett az uj

Úgy tűnik, hogy Recife lezárult határozatlan időre. Most egy Isten háta mögötti kis helyen vagyok, Pitimbu-ban, ahova egy kaland volt elkeveredni. Indulás  2 kanapèszörfös host után Recife-ben nem találtam mást, akinèl szörfözhetnèk, mire Amanda benyögte spontán módon, hogy egy barátnőjènek van egy háza az óceán partján. Nincs olyan közel, a városon kívül van, mondta, majd el is döntöttük a jelektől és Istentől vezérelve, hogy ez lesz az én utam. Azt mondja a ház tulaja, hogy maradhatok egy hetet. Amanda megosztotta velem az infókat amit tudni kell, meg azt hogy itt nincs se net, se lepedő. De mit fogsz ott csinálni egy hétig? Kérdezte. Nincs bolt és a város központ nagyon messze van. Egy valami van ott és az az óceán. A városi pörgés után nem fog megártani némi elcsendesedés, mondtam neki, de magamban kicsit arra gondoltam, hogy megint remete időszak jön, mint amikor az Amazónia mélyen maradtam. Az első napokban azt sem tudtam mit kezdjek magammal, aztán átadtam magam a t

Autó stopp Egészen pontosan két éve Andaluziaban voltam és a tesómmal Marokkóba igyekeztünk és Málaga nagyvárosából kifele próbáltunk stoppolni. Tények Spanyolországról; Nem könnyű a stopp. Kétszer is próbáltam különféle részeken és sokat vártunk mindenhol. Az első kellemetlen tapasztalat stoppolàs alkalmával ezen az úton született. Csak a rend kedvéért, senki ne gondolja, hogy Dél-Amerika (Brazília ) olyan nagyon sokkal veszélyesebb ezügyben mint Európa. A tudás mindig ott ér úton, ahol épp szükséged van rá. Dél-Amerikában nyilvánvaló módon kicsit magasabb a kriminalitas (tényekkel és tapasztalatokkal bizonyítottan), de itt közel fél éve nem történt velem semmi, ott meg 250 km alatt egy fickó meg akarta venni és "enni" a nővérem.. Akárhol stoppolsz, főleg egyedül és nőként, tudd, hogy bármi történhet. Légy készen a bármire.. Lisszabonban találkoztam egy fekete börű Svájcban elő csókával és azt mondta, hogy amikor Brazíliában volt nem mozdult ki a hotelből, mert azt mond

Mióta Recife-ben vagyok nem igazán unalmas az élet. Igaz, hogy a város nem kínál túl sok természeti csodát, vagy látványosságot, de a kultúra annál inkább számottevő errefelé. Egy barátom Natalbòl küldött nekem egy üzenetet, amiben arra hívta fel a figyelmem, hogy a hétvégén lesz egy "coco" nevezetű rendezvény sorozat, ami különféle zenei együttesek előadást jelenti. Megörültem neki, mert Natalban kevesebb kultúra és több természet jutott. A rendezvény egy régi történelmi épült belső udvarában zajlott. Amikor oda értünk, már dübörögtek a dobok és pár ember ritmikus extázisban forgott a színpad előtt. A coco igazi kulturális élmény Brazìlia legmélyéről, Pernambuco államban. Amikor beléptünk az udvarba, láttam, hogy a koncertre összegyűltek nagy többsége fekete börű. A szebbnél szebb csokoládébarna nők, mély barna szemekkel és hatalmas afro hajjal csillogó tekintetekkel, átszellemülve dübörögtek a zene ritmusára speciális, számomra teljesen ismeretlen lépéssorozatot és ritmust

Recife Brazìlia legnagyobb városainak egyike, Pernambuco államban és mint ilyen, tele van mindenféle jóval és kevéssé jóval. A host, akinél lakom azok közé tartozik, akik a küzdő középréteget képviselik Brazíliában. A hatalmas felhőkarcoló épületek Nyújorkra, -Novajork, ahogy itt mondják, -emlékeztető nagysággal nyúlnak az égbe. Az óceán part itt a városban nem olyan, mint Natalban. Az óceán part itt barátságtalan többféle tekintetben is. Egyrészt nem nagyon van homokos part, másrészt pedig őrülten élesfogú emberhúst szívesen fogyasztó cápák úszkálnak az óceánnak ezen a részen. Száz méterenként hatalmas táblák hirdetik a cápa veszélyt, tavaly még egy turista is odaveszett, -meséli nekem Amanda, aki itt nőtt fel a közeli Olinda városában. Az óceán part és a hatalmas felhőkarcolók között van az óceán parti út. Még mindig nem tudom, hogy szeressem e vagy ne ezt a várost. Voltak részek, ahol megérintett egy pillanatra. Főleg az a rész,  ahol a történelem néhol, még fellelhető. Az erős euró

Az elmúlt több mint egy hónapban egyhelyben voltam. Kicsit nyugodtabbá vált az utazás és lett egy ideiglenes "otthonom" kulccsal, hűtővel és egy óceánnal a teraszon, amit csodálva bámultam minden egyes paradicsomszószos tészta megfőzése közben. Az időm nagy részét azzal töltöttem, hogy egy olyan álmot váltsak valóra, ami talán mindenki álma kicsit. A türkiz óceán partján élni egy olyan vidéken, ahol nincs tél. Trópusi gyümölcsöt reggelizni nap mint nap és élvezni az esőt, ami sosem igazán hideg. Amikor megálltam az életem otthonszerűvé vált. Van egy ágyam, fürdőszobám, mosógépem és egy Dél-Atlanti óceán a kertben. Minden egyes reggelit úgy fogyasztok el, hogy nézem, ahogy a delfinek játszanak a hullámokon. Az egyszer volt gondolatmagocska a fejembe hatalmas növény lett és egyszer csak már nem bennem virágzott, hanem a szemem előtt. Rengeteg embert ismertem meg és sok időt töltöttem az óceán parton és az óceánban úszva. Szinte egy napot sem mulasztottam el. Megvettem Verót, a

Sokat emlegetem a posztokban a kanapèszörf nevű jelenséget, de nem biztos hogy mindenki tudja, hogy ez mit jelent. Manapság az autentikus utazás egyik egyre elterjedtebb formàja az eredeti nevén "couchsurfing", vagyis kanapèszörf. A kanapészörf találmánya olyan utazók agyából pattant ki, mint amilyen én is vagyok, de azt hiszem, hogy már a gyakorlati megvalòsìtàsa előtt is létezett szervezetlen formában az èteren kívül ez a jelenség, aminek tulajdonképpen az a lényege, hogy úgy utazol olcsón az adott kultúrában, hogy azt igazán testközelből érezd. Gyakorlatilag random módon idegen emberek otthonában fekszel és kelsz. Azt az ételt eszed amit ők és néha olyan helyekre visznek el, ahol turista nem jár vagy ha jár, akkor irgalmatlanul sokat fizet érte. A kanapészörf hivatalos formája egy honlapon testesül meg, ahol rendelkezel egy profillal, mint más közösségi oldalakon. Ez kimondottan és kizárólag utazási célokra van fejlesztve és utazók használják arra, hogy autentikusan ismerj

Ha beszéltem arról, hogy miért lehet nagyon nem szeretni Brazìliàt, akkor most lássunk valamit, amiért nagyon lehet szeretni. Világszerte ismeretes és híres ez a fajta mentalitás ami nekik van, ami a zenét és a szórakozást illeti. Egyszerűen lenyűgöző az a tény, hogy ha Brazíliában vagy egy társaságban, akkor ott legalább 3 vagy 4 ember elkepesztő módon tud zenélni egy vagy több hangszeren is és hozzá a hangja is toppon van. Ezt a fajta zenéhez való viszonyt, ami itt van tanítani kéne, ha tanítható lehetne. A mozgás kultúra, a tánc és a zene a vèrükben van. Táncra perdülni és énekelni itt olyan, mint levegőt venni.. A zenének olyan mélységei és kulturális megnyilvànulàsai vannak, hogy ide születni kell ahhoz, hogy tudd és lásd ezeket a mèlysegeket. A kultúrák keveredèsènek sokfèlesège az utóbbi 500 évben olyat hozott létre ebben az országban, ami a sok nehézség ellenére is végtelenül vonzóvá, sokszìnűvè és szerethetővè teszi őt. 💚💛💙🔝🌎

A világ legnagyobb kesudió fàja itt van Rio Grande do Norte-ban, Pirangi kisvárosában Natal mellett. A fa gigantikusan terül el 8500 negyzetmèternyi területen és állítólag egy Luiz Inàcio de Oliveira nevű halász ültette el 1888-ban. A csodás fa akkorára nőtt, hogy már az út felett szerkezeteket építenek neki, amire tovább nőlhet. Ha az ember alatta áll, akkor úgy érzi, hogy egy kesudió erdőbe keveredett, de tulajdonképpen ez egyetlen egy fa, amely évente több mint 80 ezer gyümölcsöt és rajta kesudiót terem. Ahelyett hogy felfelé nőtt volna elterült és még most is folyamatosan növèsben van. Amikor egy-egy oldal irányba növő ága talajt ér, akkor ott elkezd gyökeresedni és tovább növeli gigantikus méretèt. Lenyűgöző.. ezzel a teljesítménnyel kièrdemelte helyét 1994-ben a rekordok könyvében is. 🌳🔝💙💛💚🌎

Natalnak egészen európai arca van. Az utcák tiszták, hatalmas épületek magasodnak az ég felé. Itt ez nagyon divatos. Az óceán parton a jobbnál jobb bárok és éttermek sorakoznak a homokdűnék árnyékában. Mások az energiák. A jobb élet energiája érződik. Látni az épületeken, az utcákon, az autóparkon amivel az itt lakók rendelkeznek. Látni az embereken, akik a soppingba (Itt így hívják a plázát, ami amúgy nagyon népszerű ) lézengnek, hogy megegyenek egy méreg drága fagyit. A Buszon a nő, akinél megveszem a jegyem, a magasba emeli a 10 reált, hogy ellenőrízze nem hamisítvány e. Na ilyet sem láttam még Brazíliában. Ez is sokat mondó. Az emberek portugálja kissé "portugál" színezetű itt. Érzetre keményebb, mint Brazília más területein, hasonlatos az európaihoz de nagyon nagy különbségek nincsenek, mint Ausztriában például. Az életem Natalban kissé luxus módban kezdődött. Sérgio után àtköltöztem az óceán parti vityillòba, ami Renato barátom vìkend hàza egy luxus lakòpark közepén Nat