Világgá mentem

Amikor landolt a gép, a sofőr ott várt a terminál kijàratànàl a nevemmel, ami egy kis táblán a kezében dìszeleg. Renato leszervezte nekem. Tisztára mint a filmekben. A nomád lèt után bele a menőbe, a tutiba. Késő van. Amikor begurul az autó a ház elé a portás kèrdezi kihez jöttem. Brazíliában lakòközössèg van, ami ház alatti mélygarázst, ház függő, de hiper exkluzív váró helyiséget, néhány házban medencét és edzőtermet is jelent, meg portást, amit mind fedez a közös költség című fejezet. Nyilván nem annyi, mint otthon és háza válogatja, mert vannak jobb és kevéssé jobb kvalitàsokkal rendelkező lakòèpületek. Amiben most vagyok ez egy egészen jó környéken lévő, egészen jó ház. Tavaly amikor a portugál caminot jártam, az utakon összefutottam 2 tüneményes pasival, akik brazilok és Natalbòl származik mindkettő. Mindjárt nagyon jóban lettem velük és aztán a camino után is tartottuk a kapcsolatot. Egyikük még azt is felajànlotta, ha erre járok, akkor maradhatok az óceán parti lakásában. Hát e

Úgy világít a város alattunk, mint valami csillag beleveszve az Amazónia sötèt ölelèsèbe. Oldalra fordítom a fejem a félhomályban és ahogy elemelkedik a gép a talajròl az ablakon bámulom az Amazóniàra elterülő éjszakát. Szètàrad bennem valami véget nem érőnek tűnő katartikus öröm, miközben Etta James üvölti a fülembe, hogy "àj dzsàszt vonna mèk làv tu jù". Mindig ez van. A pillanatokat amikor elemelkedik a gép tablettàba kéne sűríteni és néha amikor rossz, akkor csak bevenni belőle egyet. Megèrkezni jó, de elindulni még jobb. A repülőn megint szètfagyok. Ha valami van amit nehezen viselek mióta Brazíliában vagyok ,akkor az a klíma kérdése. Egyszerűen borzasztó hatással van a testemre. Még úgy is, hogy felkészültem rá igazán jól. Beöltöztem és kezem ügyébe készítettem azt a sálat, amit még pár éve vettem és gyakorlatilag őrülten univerzális, mert ha kell strand lepedő, ha kell, akkor takaró, ha kell akkor sál, de szerintem még törölközőnek is használtam már. Ha az ember utazik

Európa. A buszsofőr Ausztriában.   Próbálok aludni a buszon. Nagyon korán kellett elindulni a reptérre. A határon a határőrök feljöttek a buszra. A sofőr szinte elkezd velük vitatkozni, hogy ugyan miért állítják meg? "Gond van?" ,-Kérdi a fiatal határőr mielőtt fellép a buszra. Aztán oda áll a muszlim kinézetű fickó mellé és megkérdi tőle, hogy hova megy és miért? Hosszú percekig faggatják. Értem a helyzetet és mégis furcsán érzem magam. Az empátia érzése generálja bennem azt, hogy érezzem milyen nehéz annak a másik kultúrának a sorsa. A sofőr nemmel válaszol, de az agya már ketté hasadt a határ előtt. Simák az utak. A város reggeli forgalma hatalmas de az autópályán befelé jók a viszonyok. Münchenben arra ébredek, hogy valaki folyamatosan fennhangon beszél az utcán járó-kelő közösséghez. "Anyád" te "idiota" ... "istenem ilyen egy hülyéket" ez hihetetlen.. "seggfej te!" Amikor kilépek a buszból a reptéren arcon csap a hideg, és az elég

Ez a kép pontosan 2 éve készült Eilatban, Izraelben , amikor csak nagyokat álmodtam arról, hogy majd hogy szeretnék utazni jó kalandosan mindenfele a világban. Akkor egészen véletlenül találtam egy retúr repjegyet, ami 6000 forintba került. Nem is gondolkodtam egy darabig sem, hogy megvegyem e vagy sem. Villámgyorsan kattintottam és enyém volt egy 10 napos élményekkel tele stoppos túra, amiben nem tudtuk átlépni a határt Jordánia irányába mert lezárták, így lemaradtunk a beduin kanapészörfröl a sivatag közepén és Petráról is. Ott ragadtunk Izraelbe és egy órás stopp után a langyos éjszakában végül nagy nehezen egy 20 éve Izraelben elő lengyel fickó felvett minket és elvitt oda, ahol az éjszaka közepén találtunk kanapét. Ezután több mint 1100 km-t stoppoltunk Izraelben és Palesztina (Ciszjordánia) területén is. Járunk Betlehembe, ahol voltak zavargások a fal mellett, amikor átléptük a check pontot Palesztinába. Jártunk Jeruzsálembe és volt szerencsénk a sirató fal mindkét oldalához. Jer

Annyira érdekes az emberi elme működése. A Caminon is többször megtapasztaltam azt, hogy az elmém milyen szinten játszik velem. Elképesztő kétségek között képes tartani és olyan gondolatok tengerébe sodor, ahol kérdéses az épségben való partra vergődés. Ide-oda toládozod magad és erőlködsz, hogy majd a gatyádba csinálsz olyan dolgokért, amit gyakorlatilag így is és úgy is el fogsz érni. Nem mindegy, hogy közben rojtossá feszenged e az idegeid, vagy azt mondod, hogy lazíts.. minden rendben lesz és akkor tudsz koncentrálni azokra a dolgokra, amik körülötted vannak. Bennük tudsz lenni anélkül, hogy elmulasztanád őket. Végtelenül egyszerű képlet ez, amire a hostelben önkenteskedő brazìl srác hívta fel ma a figyelmem mindazzal, amit mondott és ahogy mondta. Kicsit csüggedve de nyitott szívvel ültem a konyhán és kortyolgattam az állatira egészségtelen zacskós levesem, mivel motiváció és lelkesedés hiányában baromira nem volt kedvem főzni. Szarrá vert az eső, de gondoltam, ám legyen. Dacolva

Egy nagyon tapasztalt utazó és fotós, Michaela Noroc, aki nőket fotóz a világ minden táján, azt mondja, hogy az utazáshoz és ahhoz, hogy adaptáld magad egy másik kultúrába rengeteg türelem kell. Meg kell értened, hogy nem azért vagy ott, hogy megváltoztasd, hanem azért hogy te változz meg tőle. Ennek a jegyében legyen nagyon szép napom és nektek is! 💚 béke

Első éjszakát egy hostelben töltöm, ami a belvárosban van. Kényelmes megoldás de fizetni kell érte. Másnap a host akinél kanapészörfözök a város egy másik részén lakik. Jó 20-30 perc busszal, de a környék teljesen rendben van és könnyű a közlekedés is. Jóféle ház. Ketten élnek benne. Van elég hely, nagy kert, 2 eb, akik nagyon tisztán vannak tartva. A párától kopott falú szoba is teljesen rendben van. Kapok ventillátort a hőség miatt és Eliomar a hostom nagyon figyelmes és figyel arra, hogy jó legyen minden. Állandóan kerdezeti, hogy minden oké e. Nekem minden megfelelő,-mondom neki. Hálás vagyok mindenért, ami segíti az itt létem. Az anyukája is kedves, gyorsan beszél, néha nem értem mit mond, de próbálom vele is csiszoltatni a portugálom. Megkínál a főztjével és én is csinálok nekik krumplis tésztát, ami bizonyára nagyon fura nekik, mert ők nem esznek csak egy valamit, hanem általában többféle étel van a tálon. Az a pár nap, amit náluk töltök, nagyon kellemes és jó. Van privát szféra

Manausban az általunk kínainak nevezett piac sokkal nagyobb, mint bármelyik városban eddig amit megtapasztaltam. Minden bolt, vagy útszéli bodega ugyanazt a holmit nyomatja. Bőröndök, táskák, bizsu, telefonos kütyük és a sárga alapra írt brazília pólók. Hűtőtáskával a hónuk alatt futkàrozò nők és férfiak, akik üvöltöznek mindenfele, hogy "àgua, àgua" (vìz). Ugyanazok a töredezett aszfaltú utcák és összeszórt járdák minden fele. A buszok őrült sebességgel száguldoznak a nagyon tré minőségű utakon és néha még menet közben is nyitva van az ajtó. Mint már írtam egy másik posztban is, itt nincs biztonság, itt túlélés van. Manauson érződik a növekvő infrastruktúra. Látod a nagy nemzetközi cégek jelenlétét az ipari területeken. A várost hajón megközelítve óriási nagy olaj kitermelésre felépíett vas szervezeteket a fekete folyón. Vízen úszó benzinkutak és hatalmas nagy logisztikai centumuk és konténer elosztó központok, szállítmányozási vállalatok. Ha azt vesszük lenyűgöző teljesítmé

Az Amazonas és a Rio Negro találkozása Manausnál Manaus. Kilépve a kikötőbe próbálom kikerülni az odagyűlt nyüzsgő tömeget és amikor rá teszem a lábam az utca nedves kövére, akkor érzem a mocsoknak és az esőnek a keveredését, ami nehézkes párává válik, ahogy a nap feljebb kúszik az égen. A roskadozó épületek árnyékában, műanyag asztalok mögött sötét arcú alakok és erősen sminket nők ültek a napernyők alatt. Szemben a téren "brazìl-idegen" környezet felújított templommal és parkkal. Egészen európai jellegű a tér. Hangosan száguldó forgalom süvölt a tér és a dokk között. Taxisok és rágcsálnivalót rám tukmálni akaró emberek szólítanak meg mindenfele az úton. Ha kisüt a nap, emèszt. Hamar megtalàlom az ingyen wifit és foglalok egy hostelben szállást. Olcsó. Az utcán leszólít egy csóka. "Do you need some help? Where are you from? " Kicsit meglepődök azon, hogy tud angolul, mert Brazíliában nem túl szokványos nyelveken beszélni. Gondolom rám van írva, hogy grin