Iguazú-vízesés
A maratoni busz út után megérkeztem Foz do Iguacu városába, ami kicsit sem hasonlít Brazília északi városaihoz. Európai arcok néznek veled szembe az utcán és minden rendezett. Kevés szemét van. Internet hiányában motor taxit fogtam, hogy megtaláljam a szállást. Van ez a dolog itt Brazíliában, amit nem annyira kedvelek. Felajánlják az internet lehetőségét és amikor a regisztrációs felület feljön nem enged mást beírni csak brazíliai telefonszámot. Teljesen érthetetlen számomra ez, hogy nemzetközi reptereken és pályaudvarokon, hogy tarthatnak még mindig itt. Lényeg a lényeg, aki Brazíliába jön, az készüljön fel erre. Repjegy vásárlásnál, állomásokon, egyéb regisztrációnál előfordulnak ezek a dolgok. Szóval kimentem az állomás elé, hogy lássam mi a helyzet. Ott várakozott egy motortaxi és odaléptem hozzá, hogy megtudjam milyen messze van a szállás. Eszembe sem jutott felülni annyi csomaggal, ami nekem volt. Aztán a srác megkérdezte miért nem megyek el vele? Fáradt voltam más lehetőségek után nézni, úgyhogy igent mondtam. Nem volt könnyű menet, de megérkeztem a szállásra. Úgy döntöttem, hogy bringával megyek a vízeséshez. Mondanom sem kell, hogy senki az ég egy adta világon nem biciklizett az utakon rajtam kívül. Nem volt biciklis út és a főút, ami a határ után a vízeséshez vezetett nagyon keskeny volt, a rajt áthaladó forgalom pedig egy agyrém. Csak úgy suhogtak el mellettem a kamionok és turista buszok 40 centire tőlem. Nem is beszélve arról, hogy olyan emelkedők voltak, hogy 8 hónapnyi bringa elvonás után, nem volt könnyű megküzdeni vele. Mire odaértem, már simán izomlázam volt, pedig csak 25 kilométerről beszélünk. A határátkelés minden gond nélkül ment. Be kell menni egy irodába, ami külön arra van fenntartva, ha csak a vízesést szeretnéd megnézni. Ott kapsz egy pecsétet és már mehetsz is tovább. Brazília és Argentína között van egy senki földje határ közti rész. Az Argentin határon is be kell menni egy irodába, ahol szintén kapsz egy pecsétet, és már mehetsz is. A másik oldalon váltottam pénzt és miután leküzdöttem a hullámzó utat elértem az Iguazú Nemzeti Park kapuit. A belépő 600 peso volt (6600 HUF) A parkon belül különféle kis túraútvonalak vezetnek el a vízesés különböző részeihez. A Garganta del Diablo, vagyis az ördög torka a top látványosság. Egy kisvasút vezet oda, amire jegyet kell váltani, de nem kell fizetni érte külön. A park területén belül van lehetőség különféle túrákra extra pénzért. Be lehet hajózni például a vízesések közelébe, ill. a vízesés szájában van egy sziget, amire lehetőség szerint át lehet hajózni és körbejárni. Ez az a pont, ahol szinte megérintheted magát az ördögöt. Sajnos le volt zárva. 8-kor indultam és 11:30 fele értem oda a Parkhoz. Az első utam az ördög torkához vezetett. Nem nagyon volt elképzelésem róla, hogy mivel fogok találkozni. Az ember lát képeket és olvas információkat, de emlékszem rá, amikor a Sixtus kápolna mennyezetét bámultam lemeredve. Egy kép , repró, vagy elmondás sem ér a nyomába annak, amikor ott vagy és érzed. A folyó hatalmas területen szélesedik ki azelőtt, hogy a mélybe zuhanna. Hosszú víz felett vezető függő folyosók vezetnek el oda, ahol az irdatlan mennyiségű víz a mélybe zuhan. Amikor a közelébe értem, láttam a párolgó vízfelhőket és a nagy robajt. Akkor megláttam a száj első repedését, ahol a víz elkezdett sebesebben alá zubogni. Aztán, ahogy közelebb és közelebb értem elém tárult ez az elemi erő. Csak álltam ott és majdnem sírva fakadtam. Sosem láttam még ennél gigantikusabbat és szebbet. Aztán gyakorlatilag körbe túráztam a vízesés 80%-át. Elképesztő mesebeli látványt képez a természet. Az örök szivárvány otthon van itt és valami olyan gyönyörűség, hogy azt kívánod bárcsak sose kéne elhagynod ezt a helyet. A park remek élőhelyet biztosít mindenféle állatfajoknak is, amik néha igencsak barátságosak az emberrel egy kis élelem reményében. Íme lássatok csodát bővebben.
