A nehezebb napokon

Naplemente Manausban


Reggel. Felébredek, kinyitom a szemem és sírok az elvesztett dolgok miatt, amik még nem vesztek el teljesen. Az árnyékuk még mindig itt  van bennem. Fekszem egy idegen ágyban, egy idegen szoba magas páratartalomtól elnyűtt, kopott falát bámulva. Mögöttem és bennem annyi leülepedetlen tudással, ami még mindig csak képlékeny, mint valami folyékony elegy. Jön és megy bennem ennek a tudásnak az érzése szilárdulasra várva. Egyik nap sem olyan, mint a másik. Kicsit sem. Különféle ütött-kopott falak, koszos és kevéssé koszos fürdőszobák, szemét és lenyűgöző természet. Emberek, akik mosolyognak és emberek, akik nem. Férfiak és nők, akik hozzám szólnak és akik nem. Akik megérintenek és akik nem. Az élet másféle jellege. Szeretni való mosolyok, kevdes vagy kedvtelen szavak. Zajos színek és olykor ordító némaság a legnagyobb ricsaj közepette. A másság fogalmának, feloldódásra váró idegen érzése. Más színű és állagú egybefolyó folyamok, a világban mindenhol ugyanúgy ugató kutyák hangja, ami mégis más. Mély, barna, nem értő tekintetek. A gyönyörű érzésének megfogalmazása. A szépség új értelmei körülöttem. Transzformálódás. Fekszem egy idegen ágyban, idegen falak között. Jó érzés egyenes háttal feküdni. Jó érzés háton fekve lenni. Bámulom a koszos foltokban barnára sárgult plafont és kémlelem a zajokat a fülemmel. Értelmet keresek. A falon felfutó kábel egy sötét, ázott lyukban végződik, rendőrautó tipikus zaja halad el az ablak alatt. Városi dzsungel és dzsungel zaj keveredik. Távolban a fekete folyó komótosan omlik bele a füstös Amazonasz tejeskávé jellegébe. Az jár a fejemben, hogy Jing meg Jang. Meg ellentétesség. Megrándul egy izom bennem és görcsbe áll. Lélegzem a nyitott rácsos ablakon beáramló, hajnali "friss" levegőt. Idegen emberek idegen zaja és gondolatai jelennek meg az ajtón túl. Próbálom kitisztítani a más emberek más, nem jelen lévő zaját belőlem. Az élet néha olyan komplexnek tűnik és mégsem. Ki a franc találta ki, hogy így legyen?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Iguazú-vízesés

Kép
A maratoni busz út után megérkeztem Foz do Iguacu városába, ami kicsit sem hasonlít Brazília északi városaihoz. Európai arcok néznek veled szembe az utcán és minden rendezett. Kevés szemét van. Internet hiányában motor taxit fogtam, hogy megtaláljam a szállást. Van ez a dolog itt Brazíliában, amit nem annyira kedvelek. Felajánlják az internet lehetőségét és amikor a regisztrációs felület feljön nem enged mást beírni csak brazíliai telefonszámot. Teljesen érthetetlen számomra ez, hogy nemzetközi reptereken és pályaudvarokon, hogy tarthatnak még mindig itt. Lényeg a lényeg, aki Brazíliába jön, az készüljön fel erre. Repjegy vásárlásnál, állomásokon, egyéb regisztrációnál előfordulnak ezek a dolgok. Szóval kimentem az állomás elé, hogy lássam mi a helyzet. Ott várakozott egy motortaxi és odaléptem hozzá, hogy megtudjam milyen messze van a szállás. Eszembe sem jutott felülni annyi csomaggal, ami nekem volt. Aztán a srác megkérdezte miért nem megyek el vele? Fáradt voltam más lehetőségek
További információk

Dona Carmelinha

Kép
Miután eldöntöttem, hogy Carmelinha-val maradok, mondtam neki, hogy Amanda itt dolgozik a közelben, ugorjunk be hozzá, s közöljük vele a jó hírt, hogy maradok még pár napot mielőtt visszamegyek Natalba. Amikor megjelentünk az üzlet ajtajában és a dona (Itt így hívják az idősebb asszonyokat ) mesélni kezdte mi történt, Amandànak kicsodrultak a könnyei. Miért sírsz? Kérdeztem tőle, miközben letöröltem a könnyeit az arcáról. Nem válaszolt hosszan, csak mosolygott. Azt hittem, hogy nem látlak többé. Az elmúlt hetekben én és Amanda azon dolgoztunk, hogy felderítsük a szemét piacot és az eco cuccokat. Pernambuco tájain Úton Pernambuco államban  Próbáltuk formálni a gondolatot, hogy miként legyen. Ez a dolog eleinte nagyon képlékeny volt. Naponta alakult és változott az elképzelés, hogy miként kéne csinálni. Felkerestünk gyártókat, beszéltünk lehetséges partnerekkel ezügyben, de úgy tűnt, hogy a dolgok igencsak nehézkesen mennek. Nekem el kell mennem egy esküvőre, mondtam neki és
További információk

A project és egy másik állam, amiből szinte semmit sem láttam még

Kép
Goias-Brazília Goiâna   Miután landolt a gépem Gois államban Goiâna városában, nem túl sok időm volt unatkozni. Az ok, amiért itt vagyok, igazából szinte egészen percre pontosan 2 évvel ezelőtt kezdődött. Emlékszem, hogy nyugtalanul tébláboltam otthon a saját nappalim közepén a barátaimra várva. Valamelyik hegyet mentünk épp megmászni, úgyhogy össze-vissza futkoztam a lakásban, a beülő, meg a hegyi gatya között, amikor hirtelen belém hasított valami érzés. Épp a gatyám próbáltam magamra ráncigálni, miközben kétszer majdnem hanyatt vágódtam. Amikor felemelkedtem a hajlott pózból, megláttam azt a könyvet a polcon, amit még 15 évvel azelőtt olvastam és akkor nagyon régen jól megfogadtam magamnak, hogy egyszer én is véghez viszem azt, ami abban a könyvben áll. Ez a könyv a világ egyik leghíresebb zarándok útjáról szól, amit én el is felejtettem, miután kiolvastam a könyvet. Most ott volt. Ott meredezett rám és visszavonhatatlanul megszólított, ismét. A következő percben már
További információk