Az eső végül megállt, de az emberem a 4 órára megbeszélt találkozóról igencsak elkésett. 6 harminckor még sehol sem volt. Gondoltam 2 óra késés itt Brazíliában simán belefér. Kicsit vicceltünk is a franciákkal, hogy még a végén itt kell töltenem még egy éjszakát. Leültünk kártyázni, hogy gyorsabban teljen az idő és közben megjött Angelo a hostel tulajdonosa, aki olyan mint egy élő Buddha maga. Alacsony növésű, hosszú szürkés drótszerű haja a vállára omlik és képes úgy ülni több mint egy órán át, hogy csak maga elé bámul. Minden jó úgy, ahogy van és egyébként pedig majd holnap is jó lesz, ráér. Egy adott pillanatban nem bírtam, s több mint 3 óra várakozás után megkértem, hogy ugyan kérdezze már meg az embert, hogy elfelejtett e jönni, vagy mi a bánat van vele, mert akkor kaját kell beszereznem estére és reggelre. "Ah, ne aggódj, jönnek. Ez itt Brazìlia." Nem tudok telefonálni, - mondja, - mert a hajón nincs vétel, néha nagyok a hullámok és tovább tart ideérni. Majd a tenyerét a föld felé tartva, le és fel mozgatva csak azt ismételgette, hogy "tranquilo","tranquilo", ami annyit tesz, hogy nyugodjál le, aggodalomra semmi ok. Azt ők nem értik, hogy ha 4-et mondtál és nem vagy ott 4-re vagy 5-re, akkor az aki vár, össze-vissza gondol mindenfélére. Vagy épp azt sem tudja mire gondoljon. Meg azt sem nagyon értik, ha nem értesítenek, akkor azt gondolom, hogy elfelejtett és adott esetben tovább állok, mert nem akarok itt többet szállásra költeni. Mindig csak legyél nyugodtan, mert ha nem ma, akkor majd holnap meglesz. Leszakadhat az ég, piros pirannyák eshetnek, te akkor is legyél trankíló. Ezt egy európai szervezetnek szokni kell, ami itt az idővel és a motivációval zajlik. Végül kiderült, hogy azért nem jött a csóka, mert az emberek, akiket innen vitt el annyira szerették a vadont, hogy úgy döntöttek, hogy tovább maradnak, amit sajna az én pénztárcám is bán, dehát ez van. Mindent az autentikus életért a vadonban. Így alakult aztán, hogy nem maradtam le a francia főzésű Bolognai-ról és egy beszélgetésről egy német fickóval, aki a 60-as éveiben járhat és visszatérő vendége a háznak. Meséli, hogy 20 éve nem dolgozik, mert a munkahelyén anno fülzúgást kapott valami zajától és azóta gyakorlatilag utazik. Nem tudtam másra gondolni ebben a pillanatban, csak arra, hogy ki hova születik... vannak helyek, országok, ahol az ilyet könnyű szerrel megteheted és nem kell hogy 4 állásod legyen, mint Izának a csodaszép kreol lánynak, vagy nem kell hogy elhagyd az országot, amit egyébként nem biztos, hogy szeretnél elhagyni.
 |
| A szállás Alter do Chão-ban |
