Amazonas delta
Azt mondják, hogy hivatalosan az Amazonas Macapá városnál éri el az óceánt, ami innen több száz kilométerre van északi irányba.
Miután elértem Belém városát az éjszakai buszozás után, arcon csapott a hőség, ahogy kiszàlltam a hidegre fagyasztott buszból. Próbáltam valahogy internetet csiholni, mert úgy beszéltem meg a vendéglátómmal, hogy felvesz az állomáson. Alig 30 perc várakozás után meg is jelent. Miután haza mentünk hozzá, rövid beszélgetés után kiderült, hogy picit jobban szeretem a természetet mint a várost és ő mondta, hogy vannak itt strandok is és van egy házuk a közelben az Amazonas delta mentén. Ha van kedvem elmehetünk oda 1-2 napra.
Hőség volt aznap, amikor megérkeztem, szóval semmi másra nem vágytam jobban, csakhogy belevethessem magam az Amazonas deltába. Aha, mondom az Amazonas delta torkolatának vizébe.
Végre sikerült pénzt is váltani, úgyhogy megvettem a hajó úthoz szükséges függőágyat, ami itt Mosquero-n nagyon olcsó volt. Majd még szúnyoghálót kell vennem rá és akkor teljes lesz a luxus. 1 nap alatt annyi és olyan mindenféle gyümölcsöt tapasztaltam meg itt, amit soha nem láttam még és ez csak egy halvány töredéke annak, amit az Amazonas vidéke tartogat. A levegő nagyon nehézkes, elkepesztően magas a páratartalom és majdnem minden nap esik kicsit az eső vagy nagyon a trópusi eső. Meleg van, de az éjszaka kicsit vissza hűl legalább 25 fokra.
Tegnap éjjel még majdnem fáztam is. Itt Mosqueron pezseg az élet, annak ellenére is , hogy ez egy picike üdülő övezethez hasonlatos hely. A fő utcán boltok sorakoznak egymás mellett. A gyümölcstől a frissen fogott halig és a WC csészéig mindent meg lehet találni. A folyó feletti kis híd jó szolgálatot tesz az esténként rajta ücsörgő fiatal, fekete és kreol börű halász fiúknak, akik próbálják eladni az aznapi fogást. Egy fickó hatalmas nagy zsák jeget cipel a hátán. Imbolyog, ahogy a vállra teszi, a hídon posztoló srácok pedig kinevetik. Szemben ananász, banán és egyéb mindenféle fura kinézetű amazoniai gyümölcsök lógnak le a rozzant üzlethelyiség plafonjáról. A falak mindenféle színre vannak mázolva az omladozó vakolat felett és minden ház fala maga a cégér, ami mint egy graffiti éktelenül hirdeti a benne kapható holmit.
A kis folyó felett magas fa cölöpökön álló faházak és alattuk csónakok várják a halászokat. Egy fickó az egyik bodegában egy nagy macséte jellegű dologgal csap le épp a nemrég még eleven kopoltyúsra. Valahonnan forró (brazíliai tánc. Ejtsd; fohó) zene üvöltözik. Egy rozoga, rozsdás biciklin egy fogatlan kis öreg üvölt oda egy üzlet tulajdonosának, aki barátságos mosollyal köszönti. Motorosok zùgnak el jobbra ,balra, mindenféle. Mindenki csak félig van felöltözve.
A némileg felázott homokos úton gyerekek játszanak meztelen lábakkal a koszban. Pár száz méterrel és 3 utcával arrébb, a homokos parton fiúk rúgják a bőrt és egy kislány a homokban ülve érdeklődve emeli rám a gyönyörű mély barna szemeit. Ha nem is tudhatja, de érzi, hogy nem ide tartozom és kicsit félve, de viszonozza a mosolyom.
Útszéli bodega Isten nevével a frontján, hangosan hirdeti magát. Valaki üvölt benn, hogy áldjátok az urat és az imádkozó tömeg ujjongva válaszol, hogy "áldjátok " 3 nő piros-fehér egyenruhában áll az út mellett és feltehetően templomi tevékenység elébe néznek ők is. Nagy a vallásosság errefelé. Isten fontos nekik, még akkor is, ha szeretnek házasodás után elválni. Akkor is, ha sokkal nyitottabbak a szex téma kérdésében vagy akármilyen másság elfogadásában. Mindezt nem hozzák összefüggésbe Istennel. Csak hisznek benne és imádkoznak hozzá anélkül hogy ítéletet hoznának mások ügyében. Az út mentén nehézkes körülmények között élő emberek árulják az amazoniai különlegességeket.
Az útszéli bodegákban kukoricás sajt és valami édes dolog keveréket eheted és érzed, ahogy az óceáni levegő keveredik az esőerdő páradús illatával a kettő találkozásánál.
 |
| A delta torkolat Belém-nél |
Miután elértem Belém városát az éjszakai buszozás után, arcon csapott a hőség, ahogy kiszàlltam a hidegre fagyasztott buszból. Próbáltam valahogy internetet csiholni, mert úgy beszéltem meg a vendéglátómmal, hogy felvesz az állomáson. Alig 30 perc várakozás után meg is jelent. Miután haza mentünk hozzá, rövid beszélgetés után kiderült, hogy picit jobban szeretem a természetet mint a várost és ő mondta, hogy vannak itt strandok is és van egy házuk a közelben az Amazonas delta mentén. Ha van kedvem elmehetünk oda 1-2 napra.
Hőség volt aznap, amikor megérkeztem, szóval semmi másra nem vágytam jobban, csakhogy belevethessem magam az Amazonas deltába. Aha, mondom az Amazonas delta torkolatának vizébe.
 |
| Az Amazonas folyó delta torkolatának déli partján |
Végre sikerült pénzt is váltani, úgyhogy megvettem a hajó úthoz szükséges függőágyat, ami itt Mosquero-n nagyon olcsó volt. Majd még szúnyoghálót kell vennem rá és akkor teljes lesz a luxus. 1 nap alatt annyi és olyan mindenféle gyümölcsöt tapasztaltam meg itt, amit soha nem láttam még és ez csak egy halvány töredéke annak, amit az Amazonas vidéke tartogat. A levegő nagyon nehézkes, elkepesztően magas a páratartalom és majdnem minden nap esik kicsit az eső vagy nagyon a trópusi eső. Meleg van, de az éjszaka kicsit vissza hűl legalább 25 fokra.
Tegnap éjjel még majdnem fáztam is. Itt Mosqueron pezseg az élet, annak ellenére is , hogy ez egy picike üdülő övezethez hasonlatos hely. A fő utcán boltok sorakoznak egymás mellett. A gyümölcstől a frissen fogott halig és a WC csészéig mindent meg lehet találni. A folyó feletti kis híd jó szolgálatot tesz az esténként rajta ücsörgő fiatal, fekete és kreol börű halász fiúknak, akik próbálják eladni az aznapi fogást. Egy fickó hatalmas nagy zsák jeget cipel a hátán. Imbolyog, ahogy a vállra teszi, a hídon posztoló srácok pedig kinevetik. Szemben ananász, banán és egyéb mindenféle fura kinézetű amazoniai gyümölcsök lógnak le a rozzant üzlethelyiség plafonjáról. A falak mindenféle színre vannak mázolva az omladozó vakolat felett és minden ház fala maga a cégér, ami mint egy graffiti éktelenül hirdeti a benne kapható holmit.
 |
| Az élet Mosquero-n, Belem-től egy órányi autóút észak-keleti irányba az óceán felé |
A kis folyó felett magas fa cölöpökön álló faházak és alattuk csónakok várják a halászokat. Egy fickó az egyik bodegában egy nagy macséte jellegű dologgal csap le épp a nemrég még eleven kopoltyúsra. Valahonnan forró (brazíliai tánc. Ejtsd; fohó) zene üvöltözik. Egy rozoga, rozsdás biciklin egy fogatlan kis öreg üvölt oda egy üzlet tulajdonosának, aki barátságos mosollyal köszönti. Motorosok zùgnak el jobbra ,balra, mindenféle. Mindenki csak félig van felöltözve.
 |
| A hiper komfortos függőagyam, amiben több mint egy hónapot aludtam |
A némileg felázott homokos úton gyerekek játszanak meztelen lábakkal a koszban. Pár száz méterrel és 3 utcával arrébb, a homokos parton fiúk rúgják a bőrt és egy kislány a homokban ülve érdeklődve emeli rám a gyönyörű mély barna szemeit. Ha nem is tudhatja, de érzi, hogy nem ide tartozom és kicsit félve, de viszonozza a mosolyom.
 |
| Karácsony Belém környékén. Itt a mikulás hozza az ajándékot és nem a Jézuska |
Útszéli bodega Isten nevével a frontján, hangosan hirdeti magát. Valaki üvölt benn, hogy áldjátok az urat és az imádkozó tömeg ujjongva válaszol, hogy "áldjátok " 3 nő piros-fehér egyenruhában áll az út mellett és feltehetően templomi tevékenység elébe néznek ők is. Nagy a vallásosság errefelé. Isten fontos nekik, még akkor is, ha szeretnek házasodás után elválni. Akkor is, ha sokkal nyitottabbak a szex téma kérdésében vagy akármilyen másság elfogadásában. Mindezt nem hozzák összefüggésbe Istennel. Csak hisznek benne és imádkoznak hozzá anélkül hogy ítéletet hoznának mások ügyében. Az út mentén nehézkes körülmények között élő emberek árulják az amazoniai különlegességeket.
 |
| Cupuasu, pupunha és castanha do pará azaz brazíliai gesztenye |
Az útszéli bodegákban kukoricás sajt és valami édes dolog keveréket eheted és érzed, ahogy az óceáni levegő keveredik az esőerdő páradús illatával a kettő találkozásánál.
 |
| Kukorica levél és édes sajttal kevert kusz-kusz |
