 |
| Amasonas folyó Belém városánál |
Láttam élesen a határát annak, ahol a város fényei elfogynak és mi beleveszünk a nagy Amazonasz felett elterülő hatalmas sötétbe. Elindultunk. Nézem a vizet a francia fiúval, akivel épp most futottam össze és azt mesélem neki, hogy mindig arról álmodtam, hogy egyszer lássam az Amazonaszt.
 |
| Louis, az újdonsült francia útitárs |
Olyan távolinak tűnt, most meg itt állok egy bárkán várva az indulásra, hogy felhajózzunk Manaus irányába. Mosolyog rám és én mindeközben nem valami különlegességnek érzem ezt, hanem egy teljesen természetes eseménynek, ami annak az eredménye, hogy követem a szívem. A város a távolban, az éjszakai fényeivel szebbnek tűnik.
 |
| Hajóval az Amazonas folyón |
Állok a hajó taton. Alattam dübörög a motor. Susog a víz. A másik oldalról a sötétben látni a Marajo szigetet körbe vevő kis szigetek sziluettjét. Arra gondolok ott állva, hogy milyen szép látvány és nem érzek mást, csak valami izgalommal telített hálát azokért a mosolyokért, kacajokért, történetekért, emberekért, tanulságokért, amit ez a város adott nekem.
 |
| Naplemente az Amazons folyó felett |
Hirtelen szél süvít át a folyó felett és miután a trópusi eső ismét bemutatta lenyűgöző mivoltát némileg lehűl a levegő. Hetek óta először, libabőrös lett a karom a hűvös érzéstől. Szinte fázom. Egészen furcsa. A hajó ütött kopott, a fedélzeten nem látsz mást csak függőágyak sokaságát, ameddig a szem ellát.
 |
| A szállás a bárkán |
A színesebbnél színesebb függőágyak olyan szorosan vannak egymás mellett, hogy elkèpzelni sem tudom miként zajlik majd ez a mutatvány 4 napon keresztül. Gyakorlatilag egymás szájában vagyunk. 3 helyiség van fürdő és wc egyben. Ez sem épp a Hilton, de azért megteszi. A hajón főleg brazilok vannak, pár francia hippi lézengett a beszállás után a felső fedélzeten. Balról füves cigi illata úszik be, ahogy mélyet lélegzem a vizet nézve. Fent egy ócska kis büfében a kekszek és a betétek mellett olíva bogyò várakozik a polcon. Mindenki éli a saját életét a hajón. Van aki alszik, mások a gyerekeiket rendezik. Egy indián vonásokkal rendelkező középkorú nő a haját fésüli. Egy gyerek üvölt hisztérikusan figyelmet követelve az anyjától, aki épp egy beszélgetésbe mélyed valakivel. Néhányan a hajó oldalában társalognak. Hirtelen elkezdek vadul lengni a függőágyban. Valami történt. Ez az esemény azonnal olyan emlékeket idéz, hogy görcsbe áll a gyomrom. Pár éve, amikor a Gibraltár szorosan keltem át, Yemanja nem volt békés kedvében. 2 méteres hullámokon csapatott a komp és én bele voltam gyógyulva a székbe, várva a nagy összeomlást, amikor majd a nagyközönségnek bemutathatom az aznapi menüt, amit elfogyasztottam. A nővérem nevetett rajtam. Közöltem vele, hogy ne szóljon hozzám, majd mögöttünk a lány telibe hányta a zacsit, amit a fiúja tartott. Remek, gondoltam magamba és már láttam szomorú sorsom magam előtt.. Végül nem lett baj, de az Amazonasz békés és nyugodt hála annak a magasságosnak. Biztos valami krokodil vagy boa "nekikalindjált" a hajó oldalának,-fut át az agyamon,-majd jókat derülök a saját gondolataimon. A mellettem lévő függőágy tulaja belehelyezi magát a 4 napos menedéke kényelmébe miközben kétszer oldalba bök és majdnem fejbe csap egyszer. Mosolygok magamba. Olyan közel van mintha egy ágyban lennénk. Tiszta házasság feeling. Majd kettőnk között benyomakodik egy csaj, aki a lábaimnál fekszik. Összeér a függőágyunk és érzem minden mozdulatát. Aztán a lábát az enyémen a függőágy anyagán keresztül. Tombol a romantika valahol az Amazónia közepén az esőerdők árnyékában. Rám gyógyult az egész napos izzadság és pára, most meg hideg van. A függőágy kissé állott szaga vesz körbe de elindultam az anyaföld tüdején és érzem, hogy lélegzem és élek.
 |
| Kikötő az Amazonas folyón |
