 |
| Alexandre Ferreira |
Van az úgy is, hogy amikor már azt hiszed, hogy összejöttek a dolgok, akkor kiderül, hogy mégsem. Tegnap, szent este napján, vendéglátót kellett váltanom, mert voltak kétségeim az emberemet illetően. Némi nagyon nehézkes kommunikáció után, amiben közölte velem, hogy a kelet európai akcentusom a volt ukrán csajára emlékezteti őt, már eleve fennakadtak a szemeim. Csak úgy elhagyott, -mondta,-nem magyarazta meg..Szerinte 2 napi ismeretség után bennünk annyi a közös, hogy itt kéne maradnom életem hátralevő részében, hogy ő, az ember akit 2 napja ismerek, ne legyen magányos. Majd ő gondoskodik rólam, hangzik a mondat. "Te jó ég " hangzik a mondat az én fejemben. Amikor rád néz valaki és azt kéri tőled, hogy ne beszélj róla ( a saját anyanyelveden másokkal ) és ne mondj róla rossz dolgokat, akkor az az a helyzet, amikor le kell lépni. Ezt ő mind halálosan komolyan gondolta. Úgyhogy közöltem vele, hogy lelépek és köszönöm az eddigieket. Elfordult, leroskadt a székre.. a kezébe hajtotta a fejét gondterhelten, majd megjelentek a sós pacák az asztalon. Elkezdett zokogni. Én meg nem tudtam mit gondoljak, de félelmetes volt. Elkezdett könyörögni, hogy ne menjek, miután elmagyarazta, hogy Istennek nem tetszenek dolgok, amiket csinálok. Összedobáltam a motyóm, amilyen gyorsan tudtam és minden kaját hatrahagyva kiléptem a koszos lakás ajtaján. Zokogva jött utánam én meg vissza se néztem. A szent estét egyedül töltöttem egy lepukkant, de olcsó hostelben, ahova több mint egy óra gyaloglás után érkeztem meg úgy, hogy az utolsó 100 méteren a trópusi eső úgy elvert, mint anyja a koszos gyereket. A hostel üres volt és a recepciós nem volt különösebben kedves. Egy sötét szürke folyosón elvezetett az utolsó szobaig, ami az utcára nézett. Senki nem aludt benne. Hálás voltam érte és a zuhanytálcába omló vakolatért is. Ez az eset, az összes veszeséggel együtt, melyeket az utóbbi időben cipeltem az életemben, nem segített túlzottan abban, hogy túléljem a karácsonyt könnyek nélkül. Fáradt voltam és úgy döntöttem, hogy a holnap jobbat hoz, mert nem lehetsz mindig csak lent vagy csak fent. Néha leesel és úgy lesz jó a tanulás, ha meggyötör és aztán kiköp az élet.
A karácsony itt gyéren dekorált és nem érzem a hangulatát. Nincs hideg, nincsenek forró italok amiket vacogva iszol kint a hidegben. Nincsenek karácsonyfák. Egy-egy üzlet vagy háztartás büszkélkedik műanyag fával, ami néha nagyon bizarr módon van feldíszítve. Láttam karácsonyfát CD lemezből, lufiból, műanyag palackokból.. egy-két égősor árválkodik néhol. Úgy érzem, hogy a mély vallásosság ellenére a karnevál sokkal nagyobb és jelentőség teljesebb dolog Brazíliában mint a karácsony. A karácsony a trópusi vidékeken más. Nagyon meleg van, néha forróság, vagy párás hő. Olyan, mintha állandóan gőzfürdőben lennék. Ha megmozdulok leizzadok. Ha eszem és a testem elkezdi égetni a tápanyagot leizzadok. Ha esik és gyalogolok, leizzadok, mert az eső nem hoz hideget, csak még több párát. Ha napközben az utcán bandukolok, akkor olyan vagyok, mint egy amazonaszi hal. Van körülöttem valami nyálkás filmréteg, mert ha nem izzadok akkor esik, vagy izzadok és esik. Ha nem az egyiktől, akkor a masiktól, vagy épp mindkettőtől vagyok vizes. A ruháim állandóan nyirkosak. Ha épp süt a nap, akkor 2 percen belül el tud tűnni úgy, hogy nyomát sem látom, hogy aznap "jó" idő volt. Hirtelen térdig erő víz locsog az út töredezett szélű aszfaltja és a járda óriási patkája között. Hatalmas nagyra hízott patkányok közlekednek a beszakadt lefolyókon és a trópusi eső brutális mennyisége usztatja a mangó fákról lehullott gyümölcsöt.
 |
| Belém, Pará |
Az egész város tele van mangó fával. Az út mentén a parkokban mindenhol mangó hever. Érezni lehet a párás eső és az úton széttrancsírozott mangó édes illatának a keveredését.
 |
| Mangó |
Óriási trópusi fák nyúlnak a parkokban az ég felé és kókusz vizet (água de coco ) áruló figurák ülnek a kis bodegájukban brazíliai szappanoperát bámulva és arra várva, hogy valaki megszomjazzon a kókusz vízre. Egyik bódéban, ahova betévedek a szomjúságommal küzdve, idősebb kreol börű nő, egy megviseltnek tűnő hajlott korú férfi és egy fialat lány zsugáznak egy műanyag asztal mellett ülve.
 |
| Belém, történelmi városrésze |
A novella, (szappanopera) ahogy itt nevezik, kiabál a fejük felett és a karakter, aki a világító kék szemeivel kicsit sem tűnik brazíliainak szenvedélyesen magyaráz a Nőnek. Mikor az idősebb jól táplált nő megnyeri a kört, a kis öreg átnyújt neki 2 reált az asztal felett. A fiatal lány rám néz és kérdezi, hogy milyen a kókusz víz, ízlik e.
 |
| Miután anyánk templom, Belém |
Visszafele eltévedek a vàrosban és éhes is vagyok már, de minden be van zárva. Karácsony van. Bejáratam az egész várost és csupán kettő dolog van nyitva. Tippeljetek, mi az? A McDonald's és a gyógyszertárak! Mert ez a kettő kéz a kézben jár, akárhol vagy a világban. Egyik kistestvére a másiknak és kart karba öltve nem hagyhatják, hogy az iparág lankadjon, a bevétel apadjon még karácsonykor sem!
 |
| Belém városa a híres neves Ver-o-Peso piac felett |
