Belém, a templom és a hit

Milyen érdekes az élet, hogy miként csavarja a sztorit úgy, hogy a végén mindig megtalàlod azt, amit talán nem is kerestèl és mégis ott van. Milyen döntések sorozata juttat el arra a pontra, ahol megtalàlod a hétköznapi hőseid, akik a te story board-od írjak. Tegnap Dannie-nak, a vendèglàtòmnak születésnapja volt. Nagy volt a sürgès forgás a konyhában, az apukája salátát kèszìtett, az anyukája valamiféle halgolyòkat sütött ki. Dannie felém fordult és mondta, hogy ma van a szülinapja, lesz egy kis party és engem is szívesen làt. Gondoltam, ez remek, mert mindig érdekes látni, hogy idegen kultúrákban miként zajlik az ilyesmi. Gratulaltam neki és mondtam, hogy szívesen részt vennék. Arról nem esett szó, hogy hol lesz a buli, de én biztosra vettem, hogy itt a házban. Este mindenki vadul készülődött. Szépen felöltözve, menetre készen, party állásban. Rám nézett és kérdezte,  hogy akarok e menni. Hová? Kérdezem meglepetten. A templomba, hangzott a válasz. Feltételezem, hogy kiült az arcomra a döbbenet, mert visszatükröződött az ő arcáról. Aztán csak próbáltam elkerülni a kínos csendet és elkezdtem kérdezgetni őt a vallásról, miközben persze egyetértettem abban, hogy menjünk. Közben az agyamon 8000 gondolat futott át,  hogy te jó ég mi fog rám várni ott. Kicsit templom ellenes vagyok, be kell vallanom őszintén. Lehet, hogy azért, mert vannak dolgok, amikkel nem értek egyet és lehet, hogy azért is, mert az én vallásom a hit, amiben úgy érzem nincs szükségem templomi, szellemi vezetőkre, sem arra, hogy egy templomnak nevezett helységben imádkozzak. Én az úton imádkozom. A hegyekben, az óceánban úszva mondok áldást a dolgokra. Minden anyag, hús és csont, ami körülöttem van, az az én templomom. Hagytam magam sodródni az eseményekkel és egy pár szkeptikus gondolattal a fejemben. Majd valahogy túlélem, gondoltam. Gyalog mentünk. Némi közjáték után, melyben a kulcs a lakásba maradt és kizártuk magunkat a házból elindultunk a templomba, ami 4 perc séta volt és kicsit sem tempolm szerű egy európai szemében. Inkább olyan, mint egy konferencia terem. A ceremónia már elkezdődött mire oda értünk. Ahogy beléptem egy gyönyörűsègesen szép fèlvèr lány köszöntött mosolyogva. Mély barna szeméből kedvesség áradt. Megfogta a kezem és melegen üdvözölt.

Isabor, a kreol börű csoda lány 

Leültünk. Egy lány állt elő mikrofonnal a kezében és folyamatosan beszélt. Nem értettem mindent, csak foszlányokat arról, hogy Isten szerint hogy kell élnünk és hogy engedjük el a múltat, mert új dolgok jönnek. Kivetìtőn bibliai idézetek kerültek a falra és mintha ezekre fűzték volna fel a szertartás témáját. Ahogy beszélt, néha a tömeg válaszolt. Feltartottak a jobb kezüket tenyérrel előre felé random módon, néha nagyon bólogattak és hangosan helyeseltek, hogy "igen atyám" , "oh igen atyám, légy áldott" és hasonlók. Aztán kimenet pár ember előre és megáldottak Dannie-t, akinek születésnapja volt. Körbe álltak és mindenki az égnek emelete minket kezét, tenyérrel a lány felé. Mindenki mintha extázisba lett volna. Aztán mások mentek ki előre és csukott szemmel átszellemülve mondtak dolgokat. Végül köszöntötték az újonnan jötteket. Engem is. Kézfogasok, ölélések. Egy nagyon jól megtermett fekete börű férfi lépett oda hozzám és megfogta a kezeim, majd mélyen a szemembe nézett és azt mondta, hogy Isten szeret és velem van, hogy milyen csodásan tökéletes teremtménye vagyok és hasonló lelket simogató dolog. Csak álltam ott és arra gondoltam, ha nálunk ilyen lenne a templom, akkor lehet én is látogatnám néha. A szertartás végén ott volt a kaja és hirtelen az isteni extázisból baráti összejövetel lett. Elhagyatottan ültem ott, mire a mellettem lévő nő odaszólt a fiának,  hogy ugyan beszélgessen már velem. (Ő volt a kevesek egyike, aki tudott angolul) Kicsit kényszeresen, kevéssé azért mert akarta, belekezdett egyfajta udvarias társalgásba. Aztán odajött Izabor, a csodaszép kreol börű lány a mély barna szemeivel és megszólalt angolul, hogy ha nem bánjuk, akkor becsatlakozna a beszélgetésbe. Én megörültem neki. Szimpatikus volt.

A srác abban a pillanatban felugrott a helyéről, hogy levesse magáról a kényszeredett beszélgetés súlyos terheit. Annyira nem bántam én sem. Isabor lelkesen kérdezgetett a kilétemről és egy pillanatban azt vettük észre, hogy kiürült a terem. Javasoltam, hogy igyunk meg valamit. Egyik srác kocsival volt, invitáltak, hogy szálljunk be. Ebben a pillanatban már hatan ültek az autóban.

Irány indultunk fagyizni a templomi bandával

Eszembe jutott Palesztina, amikor stoppoltunk öten és egy ötös golf egy gyerek üléssel felvett minket. Vicces volt. Itt senki nem izgatja magát azon, hogy ez szabályos e vagy sem. Csak történik és igazából jópofa. Izabor-al nagyon megtaláltam a közös hangot, úgyhogy megbeszéltük, hogy másnap ha végez a melóval, "nekimegyünk" a városnak. Elvitt a híres belémi piacra és a fontosabb történelmi helyekre. Jó napunk volt. A templommal kapcsolatos kétségeim oldódtak, mert most már látom, hogy a legváratlanabb helyeken is megtalálhatom azt, amit talán nem is kerestem, de mégis gazdagabbá teszi az életem. Ne ítélkezzek  csupán azért, mert mások más utakon jutnak el ugyanoda, ahol tulajdonképpen én is vagyok. Tanulság púr, velős belső tartalommal. Áldjátok az urat, àradjon a szeretet, ámen.