Belém, Ver-o-Peso piac
A piac, ahol 0-24 óráig, mindig van esemény, a Ver o Peso. A piac, ami a mocsoktól kezdve a szépségig mindent magába foglal.
Amikor karácsonykor elsétáltam arra, teljesen halott volt. Egy jól irányzott sokkoló sem segített volna a helyzeten. Bezzeg a McDonald's az nyitva volt. Dühöngtem rajt egy sort magamban lájtosan mielőtt elengedtem volna a dolgot. Visszamentem másnap ugyanolyan lankadatlan lelkesedéssel és kicsit belekóstoltam a helyi Kosztba.
Én nem is tudom hogy mit csinálnak, de sok minden más mellett ahhoz rohadtul értenek, hogy miként csináljanak jó kaját. Biztos a latin vér ez is. Egyszerűen tudják az érzést. Mindig minden, amit eszek olyan, amilyennek lennie kell. A kézműves részlegen elkepesztő kézzel készített kincsek vannak, amiket a gyümölcsök és egyéb növényi származékok magvaiból és részeiből készítenek.
A szebbnél szebb agyag edények sorakoznak egymás mellett. Olyanok, amiket te is szeretnél az otthonodba a falon vagy az asztalon látni. A gyümölcsös részlegen műanyag ládákon a cupuasu, a pupunha, a banán és a brazìliai gesztenye. Temérdek kesudió borsos áron eladó.
Tápióka fehérlik hatalmas zsákokban. A szemben lévő épültek frontján havaianas-t áruló bodega roskadozik a sok flip-flop alatt. Esernyő, napszemüveg, meg öreg ördög. Minden, amit csak el tudsz képzelni. A dél körüli pörgés a piacon az étkezesről szól. A sűrűn egymás mellé helyezett bokszokban nők serénykednek azon, hogy megfőzzék az aznapi kaját.
Bárszékek vannak leláncolva minden boksz körül és a hely éppen csak annyi, hogy át tudsz közlekedni a piac egyik végéből a másikba. Hatalmas a zaj. Mindenki kiabál, a háttérben őrjöngő latin ritmusok, tányérak és evőeszközök csattogasa olvad össze. Pár méterrel odébb, mint ahol épp állok egy rakás krumpli és chuchu (brazíliai zöldség, ejtsd: susu ) között egy rezes banda húzza a ritmusokat és az illóolajokat árusító nő, aki a minap elmesélte nagy átéléssel hogy milyen olajjal kell bekenned magad, ha sok pénzt akarsz, most ugyanolyan lelkesedéssel pörgött a platz közepén a rezes banda nagy örömére.
Árad az étel szaga és minden bokszból kiabálnak utánad, hogy ott egyél. Az éjszaka kiszállított açai-t egy nagy masinériába töltik bele és úgy nyerik belőle ki víz és jég együttesével magát az açai-t, amit úton-útfélen kapni lehet. A magokból ékszerek készülnek. Amikor hirtelen leszakad az ég az esővíz locsog mindenfele és a fedett piac hiányos részein folyik befele. Hatalmas tócsák keletkeznek egy pillanat alatt.
Egy műanyag ládán ülve fiatal srácok dámáznak műanyag flakon kupakokkal. Kékek és fehérek a bábuk. De a piaci élet nem délidőben kezdődik. Az éjszaka az, amikor az élet megindult a piacon. A piachoz közeli másik téren, a víz mellett hatalmas bárkák árnyékában terjeng a hal szaga. Lépni nagyon nehezen lehet, szorosan egymás mellett mindenki próbálja eladni a maga holmiját. Mindenféle frissen fogott hal sorakozik kifektetve a sötétben. És a saját hangod sem hallod, ahogy elhaladsz az üvöltöző kofák között. 3 fickó alszik egy kocsi platóján mit sem törődve a hajnali őrülettel. Egy másik a földön fekszik és egy darab kartonnal takarja el az arcát.
Alatta a kikötőben megfeneklett hajók között keselyűk túrják a szemetet a kidobalt haltetemek között. Egy kéregető fiatal fiú lép oda hozzánk. Mezítláb áll a mocsokban és kérő szemekkel néz rám. Nem értelek amigo,- mondom neki, aztán üres kézzel odébb áll.
Egy hangos szavú fogatlan, élettől meggyötört, részeg fickó közelít és elkezd beszélni Daniel-hez. Az megkínálja a kibontott cupuasu-val, majd elindulunk egy irányba. Egy adott pillanatban elénk tárul az açai rengeteg. Amerre a szem ellát açai. Kosarakba sorakozik egymás mellett a rengeteg sok gyümölcs és Dannei azt mondja ezt reggel 8-ra mind eladjak. Mire felkel a nap, nem lesz itt semmi.
Másnap ebédidőben, amikor nézelődök egy jól megtermett fekete nő, élénk sminkkel az arcán megérint hátulról és elkezd magyarázni a hátizsakomról. Azt mondja tegyem magam elé, mert úgy biztonságosabb. Brazíliában hacsak nem egy irgalmatlanul exkluzív helyen vagy, vagy kicsit jobb körülmények között élő emberek társaságában, akkor minden kicsit koszosnak tűnik. Minden kicsit kopott, vagy nagyon kopott. Minden kicsit omladozó, minden kicsit elnyűtt és régi, mint otthon egy Isten háta mögötti 2-es számú áfész korcsma, ami csak arra vár, hogy restaurálják. De az ételtől még soha semmi bajom nem lett. Itt a ver o peso-n sem. Többször is ettem már itt. Sem a víztől, sem más ételtől nem lettem még rosszul. Azt hiszem vannak a világon rosszabb helyek ilyen szempontból, mint Brazília. Ha egyszer ettél a Ver o Peso-n, akkor nem akarsz máshol enni. Az autentikus hangulat, az ételek izé, a mód, ahogy az egészet kivitelezik, frenetikusan szegényes és elnyűtt, mégis itt esik a legjobban az étel. Van a helynek valami bája. Ha erre jársz mindenképp ugorj be.
 |
| Ver-o-Peso felülről |
Amikor karácsonykor elsétáltam arra, teljesen halott volt. Egy jól irányzott sokkoló sem segített volna a helyzeten. Bezzeg a McDonald's az nyitva volt. Dühöngtem rajt egy sort magamban lájtosan mielőtt elengedtem volna a dolgot. Visszamentem másnap ugyanolyan lankadatlan lelkesedéssel és kicsit belekóstoltam a helyi Kosztba.
 |
| Tipikus ételek a Ver-o-Peso-n |
Én nem is tudom hogy mit csinálnak, de sok minden más mellett ahhoz rohadtul értenek, hogy miként csináljanak jó kaját. Biztos a latin vér ez is. Egyszerűen tudják az érzést. Mindig minden, amit eszek olyan, amilyennek lennie kell. A kézműves részlegen elkepesztő kézzel készített kincsek vannak, amiket a gyümölcsök és egyéb növényi származékok magvaiból és részeiből készítenek.
A szebbnél szebb agyag edények sorakoznak egymás mellett. Olyanok, amiket te is szeretnél az otthonodba a falon vagy az asztalon látni. A gyümölcsös részlegen műanyag ládákon a cupuasu, a pupunha, a banán és a brazìliai gesztenye. Temérdek kesudió borsos áron eladó.
Tápióka fehérlik hatalmas zsákokban. A szemben lévő épültek frontján havaianas-t áruló bodega roskadozik a sok flip-flop alatt. Esernyő, napszemüveg, meg öreg ördög. Minden, amit csak el tudsz képzelni. A dél körüli pörgés a piacon az étkezesről szól. A sűrűn egymás mellé helyezett bokszokban nők serénykednek azon, hogy megfőzzék az aznapi kaját.
Bárszékek vannak leláncolva minden boksz körül és a hely éppen csak annyi, hogy át tudsz közlekedni a piac egyik végéből a másikba. Hatalmas a zaj. Mindenki kiabál, a háttérben őrjöngő latin ritmusok, tányérak és evőeszközök csattogasa olvad össze. Pár méterrel odébb, mint ahol épp állok egy rakás krumpli és chuchu (brazíliai zöldség, ejtsd: susu ) között egy rezes banda húzza a ritmusokat és az illóolajokat árusító nő, aki a minap elmesélte nagy átéléssel hogy milyen olajjal kell bekenned magad, ha sok pénzt akarsz, most ugyanolyan lelkesedéssel pörgött a platz közepén a rezes banda nagy örömére.
Árad az étel szaga és minden bokszból kiabálnak utánad, hogy ott egyél. Az éjszaka kiszállított açai-t egy nagy masinériába töltik bele és úgy nyerik belőle ki víz és jég együttesével magát az açai-t, amit úton-útfélen kapni lehet. A magokból ékszerek készülnek. Amikor hirtelen leszakad az ég az esővíz locsog mindenfele és a fedett piac hiányos részein folyik befele. Hatalmas tócsák keletkeznek egy pillanat alatt.
Egy műanyag ládán ülve fiatal srácok dámáznak műanyag flakon kupakokkal. Kékek és fehérek a bábuk. De a piaci élet nem délidőben kezdődik. Az éjszaka az, amikor az élet megindult a piacon. A piachoz közeli másik téren, a víz mellett hatalmas bárkák árnyékában terjeng a hal szaga. Lépni nagyon nehezen lehet, szorosan egymás mellett mindenki próbálja eladni a maga holmiját. Mindenféle frissen fogott hal sorakozik kifektetve a sötétben. És a saját hangod sem hallod, ahogy elhaladsz az üvöltöző kofák között. 3 fickó alszik egy kocsi platóján mit sem törődve a hajnali őrülettel. Egy másik a földön fekszik és egy darab kartonnal takarja el az arcát.
 |
| Éjszakai szolgálat a Ver-o-Peso-n |
Alatta a kikötőben megfeneklett hajók között keselyűk túrják a szemetet a kidobalt haltetemek között. Egy kéregető fiatal fiú lép oda hozzánk. Mezítláb áll a mocsokban és kérő szemekkel néz rám. Nem értelek amigo,- mondom neki, aztán üres kézzel odébb áll.
Egy hangos szavú fogatlan, élettől meggyötört, részeg fickó közelít és elkezd beszélni Daniel-hez. Az megkínálja a kibontott cupuasu-val, majd elindulunk egy irányba. Egy adott pillanatban elénk tárul az açai rengeteg. Amerre a szem ellát açai. Kosarakba sorakozik egymás mellett a rengeteg sok gyümölcs és Dannei azt mondja ezt reggel 8-ra mind eladjak. Mire felkel a nap, nem lesz itt semmi.
 |
| Éjszaka a Ver-o-Peso-n, amikor az açaí szállítmányok megérkeznek |
 |
| Azt tanulom, hogy dolgozzák fel az açaí-t |
Másnap ebédidőben, amikor nézelődök egy jól megtermett fekete nő, élénk sminkkel az arcán megérint hátulról és elkezd magyarázni a hátizsakomról. Azt mondja tegyem magam elé, mert úgy biztonságosabb. Brazíliában hacsak nem egy irgalmatlanul exkluzív helyen vagy, vagy kicsit jobb körülmények között élő emberek társaságában, akkor minden kicsit koszosnak tűnik. Minden kicsit kopott, vagy nagyon kopott. Minden kicsit omladozó, minden kicsit elnyűtt és régi, mint otthon egy Isten háta mögötti 2-es számú áfész korcsma, ami csak arra vár, hogy restaurálják. De az ételtől még soha semmi bajom nem lett. Itt a ver o peso-n sem. Többször is ettem már itt. Sem a víztől, sem más ételtől nem lettem még rosszul. Azt hiszem vannak a világon rosszabb helyek ilyen szempontból, mint Brazília. Ha egyszer ettél a Ver o Peso-n, akkor nem akarsz máshol enni. Az autentikus hangulat, az ételek izé, a mód, ahogy az egészet kivitelezik, frenetikusan szegényes és elnyűtt, mégis itt esik a legjobban az étel. Van a helynek valami bája. Ha erre jársz mindenképp ugorj be.
