Lassan tovább kell indulnom erről a paradicsomi helyről, mert sajnos itt nem találtam munkát és gyakorlatilag Marivaldo jóindulának köszönhetően adatott meg ez a két hét, amiben volt mindenféle. Megtörtént körülbelül egy hét után az az eset, hogy a vendéglátóm megkérdezte egészen nyíltan, minden laca-faca nélkül, hogy lennék e a barátnője. Mióta úton vagyok több ilyen és ehhez hasonló eset is történt, ami a férfiak és a nők közötti teljesen különböző kommunikáció bizonyítéka, ami a különböző kultúrákat illeti. Számomra nagyon furcsa és sok esetben ijesztő, ugyanakkor szépen lassan kezdem megtanulni azt, hogy ez nem egy rossz dolog és nem egyfajta támadás, hanem inkább csak a kulturális különbségekből fakadó másfelé kommunikáció, ami tulajdonképpen teljesen normális. Miért is lenne elvárható más kultúrában felnőtt emberektől, hogy értsék és tudják azt, hogy te máshogy működsz. Eleinte dühöt éreztem magamban és egyfajta támadásnak vettem az ilyesfajta közeledést, talán azért is, mert a Brazíliában eltöltött idő alatt nem hallok mást, csak azt, hogy mennyire veszélyes. Valamint talán azért is, mert ha valaki Európában így kommunikál azt a nők bolondnak nézik és elküldik melegebb éghajlatra azzal a szöveggel, hogy "na, ne komolytalankodjál már itt apukám!" Itt meg már amúgy is a melegebb éghajlaton vagyunk, úgyhogy annak semmi értelme. A férfiak és a nők közötti kommunikáció Európában sokkal szofisztikáltabb és körültekintőbb. Sokszor tele van találgatással de egy bizonyos pontig, főleg az elején senki sem ennyire nyílt és egyenes sokszor még akkor sem, ha csak szexet akarnak. Ő meg közölte pár nap után, hogy "járjunk", én meg fenn, aztán meg kiakadtam ezen. "Sistem error" lett a vége. Még csak nem is szexet akart, hanem komoly szándék dúlt benne. Volt bennem némi frusztráció az eset kapcsán és az itt létemet illetően, de aztán tisztázódott bennem ez a dolog és megint csak több lettem egy gondolattal. Pont amikor kezdtem volna már épp otthonosan érezni magam az itteni körülményekkel, emberekkel és helyzettel tovább kell indulnom. Tegnap megkérdezte tőlem, hogy meddig szeretnék maradni és mondtam neki, hogy hétfőn elindulok újra. Ez a két hét nyelvtanulás szempontjából sokkal ideálisabb volt mint az utóbbi 2 hónap. Amiatt, hogy itt senki nem beszél angolul nagyon intenzívek voltak ezek a napok. Sokkal nehezebbek, de jobbak is. Érzem, hogy mennyivel több vagyok nyelvileg még akkor is ha néha nagyon nehéz megérteni őket, mert csak beszélnek és ha kérdezek, akkor a maguk módján adnak magyarázatot hasonlóan nehéz nyelvezeten és ugyanolyan gyorsan. Szófordulatokról vagy szlengről úgy beszélnek, mintha az teljesen egyértelmű dolog lenne. (Nyilván nekik az is) A gyerekekkel könnyebb tanulni, mert nagyon érdeklődőek, de van türelmük, amíg kibökök egy mondatot és még segítenek is. Az utóbbi napokban sokat úsztunk a folyón és megépítettem velük a kairói piramisokat is homokból. Nem érzem nehéznek a portugált, de vannak nehézségei. Az európai portugál ugyebár az eredeti nyelv és a brazìliai portugál, még akkor is ha sokkal szebb (véleményem szerint ), de valahol egy leegyszerűsített változata az eredeti nyelvnek. Több zenét tettek bele, megpuhították, ide-oda farigcsálták és így megszületett a brazìliai nyelv. Azt mondják róla az itteniek, hogy ez nem portugál, hanem brazìliai. Az itt töltött két hét alatt rengeteget tanultam nemcsak a nyelvről, hanem arról is, hogy a nők szerepe mennyire más itt (specifikusan a természethez közeli népek és nem a városi szubkultúra), mint európában. A nők itt valóban azt teszik, amire a nagykönyv szerint hivatottak. Összefogják a családot és nevelik a gyerekeket a világ legnagyobb természességével. Béketeremtők, befogadóak és gondoskodnak. Dolgoznak is mellette, de nem alapítanak nagy cégeket és nem járnak be kórházakba betegeket gyógyítani vagy ügyvédi irodába ügyeket megoldani. Nem járnak be nagy bevásárló központokba takarítani sem nem könyvelnek másoknak. Nem végeznek rabszolgamunkát. Számukra az anyaság nem rabság és a munka, amit mellette elvégeznek és mégis pénz van belőle, az a ház körül van. Senki nem töri össze magát, hogy több legyen annál, mint amire tényleg szükség van. Anyának lenni itt a világ legtermészetesebb és talán legelsődlegesebb dolga. Az európai itt rögtön elkezdi elemezni es boncolgatni, hogy mi a jobb vagy miért nem tetszetős ez. Vajon jogosan összehasonlíthatóak e kultúrák és ítélkezhetünk e afelett, hogy egy európai kultúrában miért van a nőknek egész más szerepe? Nem hiszem hogy bármi értelme van hasonlítani, ítélkezni pedig pláne nem. Ez csak egy újabb információ a világról. Tudás arról, hogy kik és mik vagyunk. Mennyire sokfélék és hogy mennyi mindent tudunk tanulni egymástól anélkül, hogy meghatároznánk, hogy a dolgok, aminek épp részesei vagyunk "jók" vagy "rosszak" e. Sorsok vannak és megtanulandó leckék...
 |
| Leila és Lu macsétével bóklásztak a vadonban, hogy kis játszókunyhójukhoz tetejénetetejének elkészítéséhez pálmaleveleket gyűjtsenek |
 |
| A kis családdal a parton |
 |
| Marivaldo, Natalia és Daniel |
