Eduardo és São Luís

Eduardo a tegnapi csoda. Alig 50 perc séta után kifelé Barreirinhas városából megállt mellettem az úton Eduardo, aki mit tesz Isten épp São Luìs -ba tartott. Ekkora mákot,-gondoltam magamban,-amikor kinyitotta az ajtót és mondta, hogy ő ott él. Éreztem valami "karácsonyi " örömet magamban, aztán elindultunk és már csak a végtelen hálát ezért a könnyű napért, ami adatott. Eduardo meghívott tízóraira az úton és amikor São Luìs -ba értünk, akkor a kezembe nyomott ötven realt, hogy menjek és egyek valami ebédet. Így lettem több ismét 50 reallal


São Luís a francia alapítók ellenére minden kicsi részletében erőteljesen tükrözi a portugál és az afrikai kultúra érdekes és sokszor bizarrnak tűnő keveredését. Yemanja ikonikus alakja, a fekete Jézust szülő Mária, a karneváli kultúra, a reggae és a katolikus vallás itteni fura szokásainak keveredése érdekes érzetet adhat annak, aki bekeveredik a város kulturális negyedébe. 

A fekete Jézust szülő, fekete Mària
Yemanja, az óceán istennőjének ikonikus alakja

Mindezeket megtalalhatja egy épületen belül, a helyi múzeumban. A portugál azulejo, azaz csempeműveszet erőteljesen jelen van és tulajdonképpen ez határozza meg a város arculatát. Az óceán parti utak mentén 20 méterenként kókusz vizet áruló figurák várják az éppen arra kóborló vagy kocogó embereket. Turistákat nem nagyon látni. 


Legalábbis európai turistákat nem látok. Az árak nagyon magasak. Egy étteremben dupla annyit fizetsz mint otthon. (Közép kategòria) A kézműves dolgoknak is nagyon megkérik az árát. Folyton  arra gondolok, ha mindenki annyira nehezen él itt, ami látható, akkor mégis hogy működik ez az egész dolog. Ami először megragadja az ember figyelmét az nem az, hogy a város milyen szép, hanem az, hogy milyen szép lehetne, ha nem lenne a sok szemét, ami elarasztja az utcákat. Az épületek, amik nagy valószínűség szerint még 100 évet sem fognak megélni omladoznak a málló vakolat alatt.

São Luís 

Akinek szerencséje van az még láthatja, aztán majd az idő megeszi őket, mert itt nem nagyon látom a  műemlék védelem nyomait.. nyilván erre nincs pénz. De az omladozó épületek és a szemét ellenére is átjön ennek a valaha volt francia, kolóniális, egymilliós városnak a bája..






Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Iguazú-vízesés

Kép
A maratoni busz út után megérkeztem Foz do Iguacu városába, ami kicsit sem hasonlít Brazília északi városaihoz. Európai arcok néznek veled szembe az utcán és minden rendezett. Kevés szemét van. Internet hiányában motor taxit fogtam, hogy megtaláljam a szállást. Van ez a dolog itt Brazíliában, amit nem annyira kedvelek. Felajánlják az internet lehetőségét és amikor a regisztrációs felület feljön nem enged mást beírni csak brazíliai telefonszámot. Teljesen érthetetlen számomra ez, hogy nemzetközi reptereken és pályaudvarokon, hogy tarthatnak még mindig itt. Lényeg a lényeg, aki Brazíliába jön, az készüljön fel erre. Repjegy vásárlásnál, állomásokon, egyéb regisztrációnál előfordulnak ezek a dolgok. Szóval kimentem az állomás elé, hogy lássam mi a helyzet. Ott várakozott egy motortaxi és odaléptem hozzá, hogy megtudjam milyen messze van a szállás. Eszembe sem jutott felülni annyi csomaggal, ami nekem volt. Aztán a srác megkérdezte miért nem megyek el vele? Fáradt voltam más lehetőségek
További információk

Dona Carmelinha

Kép
Miután eldöntöttem, hogy Carmelinha-val maradok, mondtam neki, hogy Amanda itt dolgozik a közelben, ugorjunk be hozzá, s közöljük vele a jó hírt, hogy maradok még pár napot mielőtt visszamegyek Natalba. Amikor megjelentünk az üzlet ajtajában és a dona (Itt így hívják az idősebb asszonyokat ) mesélni kezdte mi történt, Amandànak kicsodrultak a könnyei. Miért sírsz? Kérdeztem tőle, miközben letöröltem a könnyeit az arcáról. Nem válaszolt hosszan, csak mosolygott. Azt hittem, hogy nem látlak többé. Az elmúlt hetekben én és Amanda azon dolgoztunk, hogy felderítsük a szemét piacot és az eco cuccokat. Pernambuco tájain Úton Pernambuco államban  Próbáltuk formálni a gondolatot, hogy miként legyen. Ez a dolog eleinte nagyon képlékeny volt. Naponta alakult és változott az elképzelés, hogy miként kéne csinálni. Felkerestünk gyártókat, beszéltünk lehetséges partnerekkel ezügyben, de úgy tűnt, hogy a dolgok igencsak nehézkesen mennek. Nekem el kell mennem egy esküvőre, mondtam neki és
További információk

A project és egy másik állam, amiből szinte semmit sem láttam még

Kép
Goias-Brazília Goiâna   Miután landolt a gépem Gois államban Goiâna városában, nem túl sok időm volt unatkozni. Az ok, amiért itt vagyok, igazából szinte egészen percre pontosan 2 évvel ezelőtt kezdődött. Emlékszem, hogy nyugtalanul tébláboltam otthon a saját nappalim közepén a barátaimra várva. Valamelyik hegyet mentünk épp megmászni, úgyhogy össze-vissza futkoztam a lakásban, a beülő, meg a hegyi gatya között, amikor hirtelen belém hasított valami érzés. Épp a gatyám próbáltam magamra ráncigálni, miközben kétszer majdnem hanyatt vágódtam. Amikor felemelkedtem a hajlott pózból, megláttam azt a könyvet a polcon, amit még 15 évvel azelőtt olvastam és akkor nagyon régen jól megfogadtam magamnak, hogy egyszer én is véghez viszem azt, ami abban a könyvben áll. Ez a könyv a világ egyik leghíresebb zarándok útjáról szól, amit én el is felejtettem, miután kiolvastam a könyvet. Most ott volt. Ott meredezett rám és visszavonhatatlanul megszólított, ismét. A következő percben már
További információk