Fekszem a puha, nedves sárgás színű homokon és a zöldes víz hullámokat vet rám vadul. Alig látni a túloldalt. Ha elnézek balra vég nélküli part és természet, a téli nap a szemembe süt és éget. Ha elnézek jobbra a homokos part a távolban ívet rajzol a Tapajó és az Amazónia közé. Paradicsomi táj ez.
A Tapajó folyó őrülten szélesnek tűnik innen és ő is az Amazonaszt táplálja. Olyan itt, mintha megállt volna az élet. Kisebb közösségek élnek itt a rezervátum területén belül, akik halászattal, kézműveséggel, vagy turizmussal foglalkoznak.
El lehet ide jönni és itt lehet tölteni pár napot a helyi lakossággal. Ez nem kimondottan egy turista hely. Magunkon kívül nem láttam még itt olyat, aki nem helyi. Kissé elszigetelten, de végtelenül nyugodtan élnek itt az emberek. Itt az idő nem pénz viszont a nyugalom egészség és a hosszú élet nem ritka! (titka az az, hogy soha nem sietünk...) Szinte minden fa vagy növény amire rámutatnak gyógyító.
 |
| A halászat az egyik fő élelemszerzési forrás itt |
Az udvaron is megtalalható fa terméséből olajat készítenek. A szomszédos ház udvarán egy nő manióka lisztet (farinha) készít, ami őrülten népszerű egész Brazíliában. Minden ételbe beleteszik.
 |
| A farinha gyártási folyamata |
 |
| A fickó teker, a daráló darál. Családi biznisz. |
 |
| Ez a lakóövezet |
 |
| A fákból kicsepegő gumi végeredménye |
Egy másik család kézműves dolgokat készített a vízparthoz közel mikor megérkeztünk a csónakkal. Akkora a nyugalom itt, hogy szinte azt hiszed, hogy egy adott pillanatban egyszer csak megáll az idő és az élet. A szabadban tyúkok kapirgálnak, pár utcai keverék kutya lézeng a házak között árnyékot keresve. A házak és háztartások nagyon egyszerűek.
 |
| 2 hétig ez volt az otthonom, az Amazónia közepén |
Én egy pálma levélből készített tető alatt alszom a függőágyban egy nyitott kaiba alatt. Az udvaron mindenféle különleges fák és gyümölcsök és az esőerdő csodás zaja, ami sosem szűnik meg, sosem csendesedik, csak nappaliból éjszakaiba vált.
 |
| Zuhanyzó |
 |
| A hálószoba |
 |
| A mosoda |
 |
| A szállásadóm, Marivaldo háza |
Az udvar közepén egy össze eszkábált nyitott zuhanyzó és egy fa árnyéka alatt fából tákolt kis pad. A rezervátum területére úgy lehet belépni, ha fizetsz egy bizonyos összeget. Egyébként pedig, azoknak a helyieknek fizetsz, akiknek az otthonában töltöd el az időd. Azt eszed, amit ők és ha van rá igény elvisznek dzsungel túrára, vagy egyéb programokra. Ma elmentünk egy 14 km-es túrára az esőerdőbe. Marivaldo egyik lánytestvére vitt el minket. Nagy macsétével a kezében mutogatta a különféle gyümölcsöket és növényeket. Mivel mit lehet csinálni, vagy mit nem és mi mire jó. Állatvilágot kevéssé lehetett látni ennyi idő alatt, leszámítva a rovar világot. De az esőerdő maga lenyűgöző. Csodálatos növények és fák vannak benne.
 |
| Paracutaquiera |
 |
| Sumauma az esőerdők királynője |
 |
| Én, amint épp egy liánon mászok felfelé ezen a lenyűgöző teremtményen |
 |
| Lián |
Olyan méretekben és formákban, hogy az ámulatba ejtő. A terep nem volt nehéz, de a klíma nem segít abban, hogy ne fáradjak el nagyon hamar. Ráadásul hosszú ruhában mentünk, mert ha nem is lehet azonnal látni, de azért az esőerdők tartogatnak mindenféléket, ami ellen jobb védekezni. Mondanom sem kell, hogy én nem fizetek ezért, ellenben nem is dolgozom. Marivaldo azt mondja, hogy ne aggódjak, (legyek trankíló megint ) maradhatok egy hetet és aztán majd visszavisz Alter-be. Aztán tegnap meg mást mondott. Nem nagyon értem, hogy mi a helyzet. Amikor bejött a hostelbe és kérdeztem, hogy lehet e itt dolgozni, akkor azt mondta, hogy igen. Mindig ez van a brazìliai kommunikációval. Jobb ha mindent háromszor kérdezel meg és jól körbe járod a témát elmagyarázva azt, hogy mit is akarsz. Itt ezt is meg kell tanulni, különben ilyen helyzetek adódnak. Persze a nyelvtudás hiánya sem segít túlzottan ebben, de azt nem lehetett félreérteni, hogy nincs pénz és van e munka? Úgy döntöttem, hogy igyekszem ezeket a dolgokat elengedni és ha a sors úgy hozta, hogy itt vagyok, akkor nincs értelme semmiféle egyéb gondolatmeneteknek. Tegnap este átmentünk a szomszédos házba meginni pár sört és aztán nagyon nagy vidámság kerekedett. Előkerült a dominó és Natalia meg Daniel, akik São Paulo-ból jöttek énekeltek és táncoltak. Daniel zenével foglalkozik, Natalia pedig színésznő, aki ha jól értettem patológiát tanul csak és kizárólag a pénz miatt.
 |
| A hatalmas 3 cm nagyságú hangyákat sóval sütik és sörrel öblítik le |
Sok-sok sör után Előkerültek a sült hangyák, amik,-ahogy ők mondják, - tele vannak proteinnel. Kóstold meg,-mondja nekem Marivaldo,-a nővére pedig nevet, mert még a sötétben is látja a rémült arcom az ötlet hallatán. Végül vettem egy nagy levegőt, mert ki tudja mikor lesz lehetőségem megint ekkora kulturális és gasztronómia őrületre. Kicsit sós, kicsit mogyoró jellegű, nem igazán tudom mihez hasonlítani és be kell vallanom, hogy finom. Amikor délután a homokban a lábaim alatt megláttam a gigantikus méretű hangyákat eszembe nem jutott volna, hogy este a számba lesznek. Kicsit roszog, amikor elkezdem rágni a külső keményebb páncél miatt és a végén érzem az ízelt lábakat a fogaim között. Ők úgy eszik, mint a csipszet és sörrel öblítik le. Mindenesetre ez a csipsz garantáltan növeli az élettartamot ehhez kétség sem férhet. Marivaldo nővére az erdőben egy kókuszhoz hasonlatos termést is feltört és egy jól elhízott fehér lárvát vett ki belőle. Natália és Daniel igazi ínyenc. Én erre már kevéssé voltam vevő, de azt mondták, hogy finom és én elhiszem nekik. Aztán levágott egy gyökeret és a szájához emelte. Folyt belőle a víz. Igazi friss finom víz. Egy biztos. Ha tudod, hogy mihez nyúlj itt, akkor soha nem veszel éhen az esőerdőben.
 |
| Tapajó folyó naplementével |
