Hogy volt két évvel ezelőtt?

Ez a kép pontosan 2 éve készült Eilatban, Izraelben , amikor csak nagyokat álmodtam arról, hogy majd hogy szeretnék utazni jó kalandosan mindenfele a világban. Akkor egészen véletlenül találtam egy retúr repjegyet, ami 6000 forintba került. Nem is gondolkodtam egy darabig sem, hogy megvegyem e vagy sem. Villámgyorsan kattintottam és enyém volt egy 10 napos élményekkel tele stoppos túra, amiben nem tudtuk átlépni a határt Jordánia irányába mert lezárták, így lemaradtunk a beduin kanapészörfröl a sivatag közepén és Petráról is. Ott ragadtunk Izraelbe és egy órás stopp után a langyos éjszakában végül nagy nehezen egy 20 éve Izraelben elő lengyel fickó felvett minket és elvitt oda, ahol az éjszaka közepén találtunk kanapét. Ezután több mint 1100 km-t stoppoltunk Izraelben és Palesztina (Ciszjordánia) területén is. Járunk Betlehembe, ahol voltak zavargások a fal mellett, amikor átléptük a check pontot Palesztinába. Jártunk Jeruzsálembe és volt szerencsénk a sirató fal mindkét oldalához. Jericho, Názáret, Galilei-tó, Masada, éjszakázas a Holt-tenger pártján a szabad ég alatt. Láttuk, ahogy Jordánia hegyei mögül szemben felkel a nap. Találkoztunk Gázában szolgáló 20 éves srácokkal, oldalukon hatalmas karabéjt hordó 18 éves lányokkal, hithű zsidókkal, akik mert házasok nem fognak kezét nőkkel. Láttuk menekült tábort Palesztinában és láttuk, hogy lehet mosolyogni akkor is ha bezárnak és lőnek rád egy hatalmas fal mögül, ami óriási graffitiken hirdeti, miként szeressük egymást. Láttuk a reményt a falak mögött, ami soha nem veszik el. Láttuk a gazdaságot és láttuk a szegénység, az arroganciát és az alázatot. A nyugtalanságot és a béke vágyát. Láttuk a sivatagot és megannyi magyar gyökerekkel rendelkező embert. Találkoztunk utazókkal és részesei lettünk az érzésnek, hogy utazni egy iskola. Egy érzés. Egy különleges tudás. Azóta lejártam két caminot és barangoltam rengeteg helyen. Éltem Brazíliában és végül elindultam.. Soha ne tartson vissza az, ha valaki azt mondja valamire, hogy veszélyes, vagy nem éri meg. Soha ne tartson vissza az ha valaki azt mondja, hogy valami lehetetlen.. Arra menj amerre az út visz, mert a félelmek mögött ott van az igazi jóság. Ott van az élet.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Iguazú-vízesés

Dona Carmelinha

A project és egy másik állam, amiből szinte semmit sem láttam még