Miután felébredtem a szakadt hostelszobában, nekiálltam új host-ot keresni. Írtam egy public trip-et a kanapészörfön, hogy last minute host-ra van szükségem, valamint írtam egy szimpatikusnak tűnő lánynak is, akit felhozott a rendszer, mint lehetséges vendéglátót. Egy fickó nagyon gyorsan válaszolt is. Írta, hogy nem idevalósi, de a családjával most itt van és ha akarok, akkor maradhatok náluk. Már majdnem le is fixáltuk a dolgot, amikor Dannie válaszolt nekem. Németül jött a válasz az angol üzenetemre.
 |
| Kanapèszörf. Brazíliában németül |
Azt írta, hogy aggódott kicsit a kommunikáció miatt, de látja az adatlapomon, hogy beszélek németül is és egyébként is karácsony van, úgyhogy megszállhatok náluk. Őt választottam, nem is volt kérdéses. Ritkaság Brazíliában ha valaki tud németül. Angolul sem nagyon beszélnek, csak egy nagyon kis réteg.
 |
| Vendéglátóm Dannie és a családja |
Azt mondja, egyszerűen beleszeretett a nyelvbe. Van ilyen, gondoltam magamban. Én is így vagyok a brazìliai portugállal, na de a német?! Erre mondják, hogy kinek a pap, kinek papné. Kicsit nehezemre esik néha átállni az angolról a csattanó, kattogó németre, ugyanakkor örülök is, hogy gyakorolhatom. Dannie meglepően jól beszél németül, azt mondja volt már háromszor is odaát a nagy germániában.
 |
| Dannie és én a Ver-o-Peso-n |
Pszichológiát és franciát tanul az egyetemen és mellette németet és portugált is tanít, ebből van némi pénze az utazásokra. Mindamellett elég szerény körülmények között élnek egy nagy házban, a városnak egy viszonylag jobb környékén. Egyszerű és puritán minden, régi bútorokkal és egy recsegő tévével a hűtő tetején.
Amikor megérkezem kedvesen fogadnak. Az apukája 70-es éveiben jár és a rákkal küzd. Szimpatikus arca kedves, jó energiákat sugároz. Amikor kimondja Puskás nevét erős alig felismerhető akcentussal, mosolygok. Az Amazonia szélén az esőerdők szomszédságában valahol az egyenlítő alatt a világ másik végén egy egyszerű és szegényes háztartásban is jelen vagyunk mi, Magyarok. Az anyukája talán néhány évvel fiatalabb. Egész nap a konyhában szorgoskodik, azt mondja szereti. Levest főz, azzal kínálnak, én meg titokban nagyon örülök, mert 3 hónapja nem ettem levest. Nem túl nagy divat erre felé a leves. Mégis lett karácsony.
Amikor a leves felett rá nézek Dannie szimpatikus apjára, azt mondja fázik. Elkezdek nevetni. Ők is nevetnek. Kiderült, hogy azért van leves, mert fáznak. Ránézek a mellettem ülő Dannie-ra és látom, hogy libabőrös a karja. Nevetnem kellett. Kicsit szürrealisnak éreztem a helyzetet, mert kb. 28 fok lehetett. Este volt már. Pici szellő simult be a ház nyílásain és nekem egy megváltás volt a kicsit felfrissült kellemes melegben ülni. Ők meg fáztak. Ki, mit szokott meg. Más tájék, más szokások, más klíma. Csak a kedvesség és a szeretet ugyanaz..
 |
| Dannie és Daniel. Kókuszos tápióka kora reggel |
