Kulturális és problémabeli különbözősègekről
Európa. A buszsofőr Ausztriában.
Próbálok aludni a buszon. Nagyon korán kellett elindulni a reptérre. A határon a határőrök feljöttek a buszra. A sofőr szinte elkezd velük vitatkozni, hogy ugyan miért állítják meg? "Gond van?" ,-Kérdi a fiatal határőr mielőtt fellép a buszra. Aztán oda áll a muszlim kinézetű fickó mellé és megkérdi tőle, hogy hova megy és miért? Hosszú percekig faggatják. Értem a helyzetet és mégis furcsán érzem magam. Az empátia érzése generálja bennem azt, hogy érezzem milyen nehéz annak a másik kultúrának a sorsa. A sofőr nemmel válaszol, de az agya már ketté hasadt a határ előtt. Simák az utak. A város reggeli forgalma hatalmas de az autópályán befelé jók a viszonyok. Münchenben arra ébredek, hogy valaki folyamatosan fennhangon beszél az utcán járó-kelő közösséghez. "Anyád" te "idiota" ... "istenem ilyen egy hülyéket" ez hihetetlen.. "seggfej te!" Amikor kilépek a buszból a reptéren arcon csap a hideg, és az elégedetlen feszültség, ami szintén távozni kíván a buszból. Nagy levegőt veszek és elindulok a terminál felé.
Dél-Amerika. A buszsofőr Brazíliában.
Zötyögök a buszon valahol Brazìlia mélyén. Az utcák zsúfoltak. Az aszfalt töredezett, lukas és hullámzik, mint szeles ősz idején a Fertő tó lápvidéke a határban. Közben hatalmasakat zökkenünk. "Trankíló" van és túlélés. Senki sem zúgolódik az út minőségén vagy azon, hogy 12 évesnek kinéző kisfiú áll a lépcsőn és az 50-el száguldó busznak nyitva az ajtaja miközben vadul befékez. Kövérkés brazìl csóka a csajával enyeleg ülve a tömött buszon. Én mellette repkedek jobbra, s balra. Rám néz és csak azt ismetelgeti "segure, segure" (tartsd magad, kapaszkodj ) gyalogosok lépnek le az útra, a sofőr egy szó nélkül befékez hirtelen, majd feléjük int és jelzi mosolyogva, hogy minden rendben. Minek ide edző terem? Kétszer felszállsz a 450-es buszra Manausba és olyan lesz a combod mint Svarcinak fénykorában. Mikor lelépek a busz lépcsőjén, a sofőr utánam szól. Viszlát szépségem...
Próbálok aludni a buszon. Nagyon korán kellett elindulni a reptérre. A határon a határőrök feljöttek a buszra. A sofőr szinte elkezd velük vitatkozni, hogy ugyan miért állítják meg? "Gond van?" ,-Kérdi a fiatal határőr mielőtt fellép a buszra. Aztán oda áll a muszlim kinézetű fickó mellé és megkérdi tőle, hogy hova megy és miért? Hosszú percekig faggatják. Értem a helyzetet és mégis furcsán érzem magam. Az empátia érzése generálja bennem azt, hogy érezzem milyen nehéz annak a másik kultúrának a sorsa. A sofőr nemmel válaszol, de az agya már ketté hasadt a határ előtt. Simák az utak. A város reggeli forgalma hatalmas de az autópályán befelé jók a viszonyok. Münchenben arra ébredek, hogy valaki folyamatosan fennhangon beszél az utcán járó-kelő közösséghez. "Anyád" te "idiota" ... "istenem ilyen egy hülyéket" ez hihetetlen.. "seggfej te!" Amikor kilépek a buszból a reptéren arcon csap a hideg, és az elégedetlen feszültség, ami szintén távozni kíván a buszból. Nagy levegőt veszek és elindulok a terminál felé.
Dél-Amerika. A buszsofőr Brazíliában.
Zötyögök a buszon valahol Brazìlia mélyén. Az utcák zsúfoltak. Az aszfalt töredezett, lukas és hullámzik, mint szeles ősz idején a Fertő tó lápvidéke a határban. Közben hatalmasakat zökkenünk. "Trankíló" van és túlélés. Senki sem zúgolódik az út minőségén vagy azon, hogy 12 évesnek kinéző kisfiú áll a lépcsőn és az 50-el száguldó busznak nyitva az ajtaja miközben vadul befékez. Kövérkés brazìl csóka a csajával enyeleg ülve a tömött buszon. Én mellette repkedek jobbra, s balra. Rám néz és csak azt ismetelgeti "segure, segure" (tartsd magad, kapaszkodj ) gyalogosok lépnek le az útra, a sofőr egy szó nélkül befékez hirtelen, majd feléjük int és jelzi mosolyogva, hogy minden rendben. Minek ide edző terem? Kétszer felszállsz a 450-es buszra Manausba és olyan lesz a combod mint Svarcinak fénykorában. Mikor lelépek a busz lépcsőjén, a sofőr utánam szól. Viszlát szépségem...
