Lençóis Maranhenses, Maranhão, Brazília
Ma úgy döntöttem, hogy két nap alvás után, ami kezdett már nagyon deprimáló lenni, elindulok Barreirinhas felfedezésére. Azt is eldöntöttem, hogy célokat kell kitűznöm magamnak, mert attól, majd jobban érzem magam. Terveim, csak Barreirinhas-ig voltak. Amikor ideértem kicsit belassultam, mert úgy volt, hogy majd hosszabban időzöm itt. Igazából kicsit többet vártam ettől a várostól.
A nemzeti park nagyon messze van és minden fuvarnak ami odavisz megkérik az árát. Nem is beszélve arról, hogy rossz időszakot választottam ki arra, hogy lássam ezt az egyébként híres neves csodás helyet. Tombol a száraz évszak és a dűnékben nincs túl sok csapadék víz.
Azt mondják némelyik dűne vízgyűjtője az esős évszakban a 3-4 méteres mélységet is elérheti. A város gyakorlatilag semmit sem kínál és nem is túl szép. Talán csak a lusta folyó partja említésre méltó.. A hostel, ahol önkéntes munkát végzek holt szezoni állapotban van. Alig lézeng itt néhány vendég jelenleg. Nyelvtanulás ide vagy oda, azt hiszem nem fogok itt időzni túl sokáig.
A következő állomás valószínűleg São Luìs városa lesz, ami kb. 250 kilométerre van ide. Mivel ma sem pénzváltót, sem olyan irodát nem találtam, ahol a sárgaláz elleni oltást braziliai okmányait nemzetközi dokumentumra válthatom, ezért pénz és nemzetközi sárgaláz dokumentum nélkül kell lemenedzselnem azt, hogy São Luìs-ba jussak.
Ott elvileg mindez beszerezhető. São Luís-ban, már 3 ember ajánlott fel nekem kanapét, amin alhatok, ezért és a stoppért nem kell fizetnem. Nyilván azért nyugodtabb lennék, ha lenne nálam pár reál, de így legalább felderíthetem a pénz nélküli utazás világát is egy kicsit. Az ember néha hajlamos azt gondolni, hogy az életben minden a pénzről szól és hogy enélkül létezni elképzelhetetlen. Jó hírem van mindenkinek! Lehetséges! Csak azért mert hiszünk annak, ami vagy aki a fogyasztói társadalmat kreálta hajlamosak vagyunk a pénzt előtérbe helyezni a mindennapi életünkben. Gondolkodjunk másképp!
Azt mondják némelyik dűne vízgyűjtője az esős évszakban a 3-4 méteres mélységet is elérheti. A város gyakorlatilag semmit sem kínál és nem is túl szép. Talán csak a lusta folyó partja említésre méltó.. A hostel, ahol önkéntes munkát végzek holt szezoni állapotban van. Alig lézeng itt néhány vendég jelenleg. Nyelvtanulás ide vagy oda, azt hiszem nem fogok itt időzni túl sokáig.
A következő állomás valószínűleg São Luìs városa lesz, ami kb. 250 kilométerre van ide. Mivel ma sem pénzváltót, sem olyan irodát nem találtam, ahol a sárgaláz elleni oltást braziliai okmányait nemzetközi dokumentumra válthatom, ezért pénz és nemzetközi sárgaláz dokumentum nélkül kell lemenedzselnem azt, hogy São Luìs-ba jussak.
Ott elvileg mindez beszerezhető. São Luís-ban, már 3 ember ajánlott fel nekem kanapét, amin alhatok, ezért és a stoppért nem kell fizetnem. Nyilván azért nyugodtabb lennék, ha lenne nálam pár reál, de így legalább felderíthetem a pénz nélküli utazás világát is egy kicsit. Az ember néha hajlamos azt gondolni, hogy az életben minden a pénzről szól és hogy enélkül létezni elképzelhetetlen. Jó hírem van mindenkinek! Lehetséges! Csak azért mert hiszünk annak, ami vagy aki a fogyasztói társadalmat kreálta hajlamosak vagyunk a pénzt előtérbe helyezni a mindennapi életünkben. Gondolkodjunk másképp!
Naplemente a homok sivatagban
Lençóis a brazíliai sivatag
