Lençóis Maranhenses, Maranhão, Barreirinhas, Brazìl

Lençóis Maranhenses, a Brazìlia északi részén elhelyezkedő nemzeti park, csak azért nem számít sivatagnak, mert az esős évszakban annyi eső hullik rá, hogy a szél által, az óceán felől visszahordott homokdűnék között sokszor több méteres mélységű lagúnák is vannak. A területet kb. 1000 éves és folyamatosan alakítja a szél és az esős évszakban lehulló csapadék. A Lençóis hatalmas kiterjedésű és aki nem homokból született, az jobban teszi, ha egyedül nem ténfereg benne. A közepén van 2 oázis, ahol helyiek élnek elszigetelt körülmények között, hisz a dűnék nem biztosítanak túl nagy civilizációt. 8 órás trekking túrával lehet elérni ezt a pár családból álló közösséget. Az oázisban függőágyon éjszakázik az, aki bevállalja ezt az igencsak izgalmasnak hangzó túrát. Az étel, amit ott lehet enni többnyire hal, na és persze hal.. A következő nap az irány az óceán partja gyalog, vagy lóháton, aztán vissza a civilizáció.. Az esős évszak januárban kezdődik és júliusig tart utána szeptemberig pár hónap van arra, hogy az ember lássa ezt a gyönyörűsèges homok szőnyeget, vagy ahogy itt hívják "lepedőt" (ami portugàlul lençóis ) a legszebb pompájában.


A Toyota szabály szerint siklott be a homokon a dűnék közé. Levetettem a havaianas-t, hogy érezzem a puha, meleg, fehér homokot a lábujjaim közé bepréselődni és elindultam a nap irányába.. Olyan ez itt, hogy csak ülsz több ezer tonna fehér homokon és nem érzel mást, csak tiszteletet és azt, hogy mennyire apró vagy anyaföld mértékegységgel mérve...


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Iguazú-vízesés

Kép
A maratoni busz út után megérkeztem Foz do Iguacu városába, ami kicsit sem hasonlít Brazília északi városaihoz. Európai arcok néznek veled szembe az utcán és minden rendezett. Kevés szemét van. Internet hiányában motor taxit fogtam, hogy megtaláljam a szállást. Van ez a dolog itt Brazíliában, amit nem annyira kedvelek. Felajánlják az internet lehetőségét és amikor a regisztrációs felület feljön nem enged mást beírni csak brazíliai telefonszámot. Teljesen érthetetlen számomra ez, hogy nemzetközi reptereken és pályaudvarokon, hogy tarthatnak még mindig itt. Lényeg a lényeg, aki Brazíliába jön, az készüljön fel erre. Repjegy vásárlásnál, állomásokon, egyéb regisztrációnál előfordulnak ezek a dolgok. Szóval kimentem az állomás elé, hogy lássam mi a helyzet. Ott várakozott egy motortaxi és odaléptem hozzá, hogy megtudjam milyen messze van a szállás. Eszembe sem jutott felülni annyi csomaggal, ami nekem volt. Aztán a srác megkérdezte miért nem megyek el vele? Fáradt voltam más lehetőségek...
További információk

Dona Carmelinha

Kép
Miután eldöntöttem, hogy Carmelinha-val maradok, mondtam neki, hogy Amanda itt dolgozik a közelben, ugorjunk be hozzá, s közöljük vele a jó hírt, hogy maradok még pár napot mielőtt visszamegyek Natalba. Amikor megjelentünk az üzlet ajtajában és a dona (Itt így hívják az idősebb asszonyokat ) mesélni kezdte mi történt, Amandànak kicsodrultak a könnyei. Miért sírsz? Kérdeztem tőle, miközben letöröltem a könnyeit az arcáról. Nem válaszolt hosszan, csak mosolygott. Azt hittem, hogy nem látlak többé. Az elmúlt hetekben én és Amanda azon dolgoztunk, hogy felderítsük a szemét piacot és az eco cuccokat. Pernambuco tájain Úton Pernambuco államban  Próbáltuk formálni a gondolatot, hogy miként legyen. Ez a dolog eleinte nagyon képlékeny volt. Naponta alakult és változott az elképzelés, hogy miként kéne csinálni. Felkerestünk gyártókat, beszéltünk lehetséges partnerekkel ezügyben, de úgy tűnt, hogy a dolgok igencsak nehézkesen mennek. Nekem el kell mennem egy esküvőre, mondtam neki...
További információk

A project és egy másik állam, amiből szinte semmit sem láttam még

Kép
Goias-Brazília Goiâna   Miután landolt a gépem Gois államban Goiâna városában, nem túl sok időm volt unatkozni. Az ok, amiért itt vagyok, igazából szinte egészen percre pontosan 2 évvel ezelőtt kezdődött. Emlékszem, hogy nyugtalanul tébláboltam otthon a saját nappalim közepén a barátaimra várva. Valamelyik hegyet mentünk épp megmászni, úgyhogy össze-vissza futkoztam a lakásban, a beülő, meg a hegyi gatya között, amikor hirtelen belém hasított valami érzés. Épp a gatyám próbáltam magamra ráncigálni, miközben kétszer majdnem hanyatt vágódtam. Amikor felemelkedtem a hajlott pózból, megláttam azt a könyvet a polcon, amit még 15 évvel azelőtt olvastam és akkor nagyon régen jól megfogadtam magamnak, hogy egyszer én is véghez viszem azt, ami abban a könyvben áll. Ez a könyv a világ egyik leghíresebb zarándok útjáról szól, amit én el is felejtettem, miután kiolvastam a könyvet. Most ott volt. Ott meredezett rám és visszavonhatatlanul megszólított, ismét. A következő percben...
További információk