Manaus 2.
Manausban az általunk kínainak nevezett piac sokkal nagyobb, mint bármelyik városban eddig amit megtapasztaltam. Minden bolt, vagy útszéli bodega ugyanazt a holmit nyomatja. Bőröndök, táskák, bizsu, telefonos kütyük és a sárga alapra írt brazília pólók. Hűtőtáskával a hónuk alatt futkàrozò nők és férfiak, akik üvöltöznek mindenfele, hogy "àgua, àgua" (vìz). Ugyanazok a töredezett aszfaltú utcák és összeszórt járdák minden fele. A buszok őrült sebességgel száguldoznak a nagyon tré minőségű utakon és néha még menet közben is nyitva van az ajtó. Mint már írtam egy másik posztban is, itt nincs biztonság, itt túlélés van. Manauson érződik a növekvő infrastruktúra. Látod a nagy nemzetközi cégek jelenlétét az ipari területeken. A várost hajón megközelítve óriási nagy olaj kitermelésre felépíett vas szervezeteket a fekete folyón. Vízen úszó benzinkutak és hatalmas nagy logisztikai centumuk és konténer elosztó központok, szállítmányozási vállalatok. Ha azt vesszük lenyűgöző teljesítmény hisz a város nem mostanában jegyzi a létrejöttét (1660-as évek), de gyakorlatilag az 1800-as évek második feléig csak egy csöpp kis városka volt. Aztán kezdett el nagyon fellendülni a gazdaság, miután a fákból kinyert latex igazán népszerű lett világszerte. Nem tartott túl sokáig ez az állapot, csak addig amíg a város hatalmasra nőtte magát és addig amíg egy jóember elvitt a fák termésének a magját Ázsiába. A nagy világraszóló biznisznek így lőttek. A sejthetően történelmi épületek, mint a színház épülete a belvárosban, mind európai származék. A freskók amik a mennyezeten vannak úgy kerültek oda, hogy Franciaországban megfesettek őket, majd idehoztak és feltettek a mennyezetre. Van egy-két templom de ezzel ki is fújt az ilyen jellegű megnézendő dolgok listája. Valahogy nem érzem az itteni kultúra képzőművészetének jelenlétét. Csak és kizárólag a népművészeti elemek, kézzel készített használati tárgyak, ékszerek vannak jelen némileg illetve nagyon erőteljes a muralis (Graffiti) művészet, ami viszont kortárs. Ennek nagyon kiemelkedő jelentőségű és minőségű darabjai néhol világszerte is megtalalhatóak, mint pl. Eduardo Kobra munkái, amik gigantikus méretű épület tűzfalakra festett gyönyörűséges színekben pompázó műremekek. Egy-kettőhöz volt szerencsém személyesen is, São Paulo-ban és São Luís-ban. De Kobra megtalalható világszerte mindenhol. Itt Manausban csodaszép graffitiket látni a falakon, amik az indián kultúrát hivatottak valamelyest közvetíteni. Sajnos nincs mindig lehetőség képet készíteni, de egy-kettő ezek közül igazán lenyűgöző. A város más területen bepucolatlan düledező épültek, szemetes utcán folyó szennyvíz, bádogos tetők és olyan kábelezés és magas feszültség, amit a teraszról lazán meg lehet fogni. Az utca mindig hangos. Az emberek szeretnek kiabálni és kifejezni az érzéseiket magasabb hangnemben. Kint ülnek az utcákon, főleg esténként mikor a klíma kicsit elviselhetőbbé válik. Lépcsőkön, műanyag székeken, vagy a fal tövében ülnek hármas, négyes, vagy nagyobb csoportokban, grilleznek az utcán. Ahogy elsétálok a házak előtt, nyitott ablakokon látnom a tévében az esti novellát és az otthonok szegényes nappaliját és konyháit. Minden olyan nyitott, akárcsak ők maguk. Ha szóba elegyedek helyiekkel, akkor hamar kiderül, hogy Európát valami csodás dolognak tartják, ahol kolbászból van a kerítés és mézeskalács a tető. A nagy elérhetetlen csoda szigete, Európa. Tegnap a vàrosban az eső miatt beúzódtam egy tető alá és arra lettem figyelmes, hogy 3 taxis rólam beszél. A "gringa" így a "gringa" úgy. Majd megszólaltam, mögöttük, hogy igen a gringa beszél portugálul. Egyikükkel hosszabban beszélgettem és ő valami nagy áhítattal mesélte, hogy egy ismerőse Németországban milyen jól van és hogy mennyi pénzt keres. De itt az új host-om családja is mesél Svájcról, mert van ott valami rokon, akinek az élete egész más, az övükéhez képest. Így látják ők Európát. Nyilván ez az utca egyszerűbben élő embere. Van egy másik réteg, akik több információ és tudás birtokában egész máshogy gondolkodnak az életről. De ez csak egy nagyon szűk réteg akivel nehezebb összeakadni az utcákon.
