Manaus 3.
Első éjszakát egy hostelben töltöm, ami a belvárosban van. Kényelmes megoldás de fizetni kell érte. Másnap a host akinél kanapészörfözök a város egy másik részén lakik. Jó 20-30 perc busszal, de a környék teljesen rendben van és könnyű a közlekedés is. Jóféle ház. Ketten élnek benne. Van elég hely, nagy kert, 2 eb, akik nagyon tisztán vannak tartva. A párától kopott falú szoba is teljesen rendben van. Kapok ventillátort a hőség miatt és Eliomar a hostom nagyon figyelmes és figyel arra, hogy jó legyen minden. Állandóan kerdezeti, hogy minden oké e. Nekem minden megfelelő,-mondom neki. Hálás vagyok mindenért, ami segíti az itt létem. Az anyukája is kedves, gyorsan beszél, néha nem értem mit mond, de próbálom vele is csiszoltatni a portugálom. Megkínál a főztjével és én is csinálok nekik krumplis tésztát, ami bizonyára nagyon fura nekik, mert ők nem esznek csak egy valamit, hanem általában többféle étel van a tálon. Az a pár nap, amit náluk töltök, nagyon kellemes és jó. Van privát szféra, zuhany, kávé és kaja. Itt találkozom két kazah lánnyal is, akik szintén úton vannak. Megvan a közös hang, úgyhogy minden tökéletes. Amikor megfázom segítenek, begyógyszereznek. Törődőek. Pár nap után ők tovább mennek és nekem host-ot kell váltanom, mert Eliomar elutazik Rio-ba a karnevál idejére. Nagy nehezen, de a segítségével találok egy host-ot közel az ő házához. A srác kedves és egy nagy házban él a családjával, ahol nem egészen értem a családi kapcsolatokat, de a család nagy része nagyon európai kinézettel rendelkezik. Amikor megérkezünk és ránézek az egyik nőre, az jut eszembe, hogy ő akar német is lehetne. Rákérdezek, mert kíváncsi vagyok és kiderül, hogy tényleg vannak német gyökerek. Mindegyikük bőre fehérebb mint az enyém és egyikük a ház tulajdonosa, egy jól megtermett alacsony, hosszú barna hajú nő, aki 20 és 30 között lehet valahol. Első nap mikor megláttam éreztem rajt, hogy ő a ház egy meghatározó alakja. Erőteljes karaktere anélkül is átjött az éteren, hogy megszólalna. Mikor először meglátom, egy szűk trikó szerű felső tapadt a jól megtermett felső testére és egy törölközőt tekert maga köré, ami alig ér fenék aljig és így lehet látni a jó húsos combokat, amik tartják az egész embert. Amikor a gyerekére üvölt a nyakán lévő tokája szinte rezeg bele. Némi udvaris társalgás után, amiben ő a hangadó, arról magyaráz, hogy neki milyen fontos húst enni és hogy a portugál milyen nehéz nyelv. Nevetek magamban, mert olyan bizonyosággal állítja ezt, mintha legalább 5 nyelven beszélne és lenne némi fogalma más nyelvekről, vagy egyszerűen csak beszélne egy másik nyelvet, hogy legyen összehasonlítási alapja. Persze mindez hiányzik. Amikor másnap reggel a konyha közösségi helyiségében ülök a kávémat szülcsölgetve 3 nő vesz körül és mindegyiken csüng egy gyerek. Milyen boldog lenne Orbán Viktor ha ugyanez lenne a kép otthon. Érdekes hogy itt senkit nem zavar az, hogy milyenek a körülmények. Vagy csak nem ismernek mást és minden jó úgy, ahogy van. Jelenleg egy kutyakakis teraszon ülök a szagokkal együtt, lenn a konyhában félig építkezés van, a beten padló toldozott-foltozott. A fal bepucolatlan, a konyha mindenkié, a ház tulajdonképpen kicsit hostel jellegű. Van egy fürdő, ahol a zuhany locsog a wc-re. A hűtő mindenki hűtője és ennek megfelelő az állapota is. A felső szinten kutyapisi az amúgy méregdrága kövön. (Ez az egyetlen hely a házban ahol van burkolat) 2 napja senki nem törli fel mióta itt vagyok. A három vagy négy család, aki itt van a házban, kb 10-13 négyzetmeteren él, a ház egy-egy helyiségében. Hasonlóan a természetben előkhöz a gyerek itt is teljesen természetes magától értetődő dolog és nem a pénz kérdése. Viszont itt nincs az az összhang és nyugalom mint a természetben előknél. Nagyobb szerepet kap a pénz és az egyéb javak. Ez a városi lét.
