Recife és a kultúra

Mióta Recife-ben vagyok nem igazán unalmas az élet. Igaz, hogy a város nem kínál túl sok természeti csodát, vagy látványosságot, de a kultúra annál inkább számottevő errefelé. Egy barátom Natalbòl küldött nekem egy üzenetet, amiben arra hívta fel a figyelmem, hogy a hétvégén lesz egy "coco" nevezetű rendezvény sorozat, ami különféle zenei együttesek előadást jelenti. Megörültem neki, mert Natalban kevesebb kultúra és több természet jutott. A rendezvény egy régi történelmi épült belső udvarában zajlott. Amikor oda értünk, már dübörögtek a dobok és pár ember ritmikus extázisban forgott a színpad előtt. A coco igazi kulturális élmény Brazìlia legmélyéről, Pernambuco államban. Amikor beléptünk az udvarba, láttam, hogy a koncertre összegyűltek nagy többsége fekete börű. A szebbnél szebb csokoládébarna nők, mély barna szemekkel és hatalmas afro hajjal csillogó tekintetekkel, átszellemülve dübörögtek a zene ritmusára speciális, számomra teljesen ismeretlen lépéssorozatot és ritmust használva. Volt valami ősi a levegőben. A coco alapját megadó esszencia, a dobok használata. Ezt fűszerezik meg olyan énekkel, ami a pernambuco-i kultúrát , életmódot és életérzést hivatott közvetíteni. A rabszolga időkből visszamaradt candomblé és umbanda vallások szorosan összefüggtek korábban az egyéb művészetekkel is, ma már inkább csak egy-egy kulturális elem maradt vissza, mint a zene és a tánc. Mindkét vallás valami bizarr keveréke a katolikus, afrikai és dél-amerikai kultúráknak és érzésre is nagyon jelen van a tekintetekben és abban az atmoszférában ahol összegyűlnek ezek az emberek. A valóságban a vallást nem túl sokan gyakorolják talán pár százezer ember lehet, akik belevesznek a sok-sok millió katolikus és evangélikus hívők tömegébe. Maga a tánc tulajdonképp egy egyszerű lépéssorozat szökkenő mozgással az ütemek között. Itt a táncolhatja mindenki mindenkivel szabály érvényesül. A felek tánc közben nem érnek egymáshoz, csak talán néha-néha egy pillanatra. Olyan ellentétes mozdulatokat tesznek melyben szinte soha nincsenek egy oldalon és mégis egy olyan csodás harmónia van köztük, ami igazán bámulatossá teszi ezt a táncot. Vad és nagyon szenvedélyes nagy ívű mozdulatokat használ és ha látod, nem szeretnél mást, csak magadévá tenni..

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Iguazú-vízesés

Dona Carmelinha

A project és egy másik állam, amiből szinte semmit sem láttam még