Szerelem az Atlanti-óceán felett

Úgy volt az München és Recife között a mellettem lévő sorban, hogy valaki 10 óra turbulencia alatt talán megtalalta, amit keresett. (?!) Egy fiú és egy lány kerültek egymás mellé a kettes ülés soron. Nem ismerik egymást. Egyik megszólítja a másikat hallom fél füllel. Elkezdenek beszélgetni. A lány brazíliai. A fiú Európából való. Egy óra múlva már nagyon intim módon hajol hozzá és hosszan mesél valamit. Gondolom nem akarja nagy dobra verni a sztorit,  a lányt, meg szimpátia alapon bizalmàba fogadta. Megnézem az über hosszú Hobbit kalandjait. Nem azért, mert csak erre vágytam Brazíliába menet, de úgy tűnik a 289€-s repjegybe ennyi fért bele. Jobbra aztán balra teszem magam a székben. 4 óra telt el és azon tűnődöm, azt a maradék hatot hogy élem majd túl. A fiú és a lány fél srègen a hátam mögött ülnek. Amikor odafordulok a fiú fülhallgatòjànak egyik fele már a lány jobb fülében van. Együtt hallgatnak valamit. Jön a frissítő. Rá pillanatok az ùtvonaltervre.. felállok. Elsètalok a repülő végébe. Kerekedik némi turbulencia az Atlanti-óceán felett. Nem vészes de azért kapaszkodnom kell egy álló helyemben.  Visszamegyek, leülök és elalszom valami lehetetlen pózban. Mire kinyitom a szemem a fiú a lány kezét fogja. Hm.. gondolom magamba biztos a felerősödő, igencsak fèlelem keltèsre  is hatásos turbulência lehet a ludas ebben az ügyben. Másfél óra a csodás kontinensig. Megnézek egy "így jártám anyatokkal"-t és amikor turbulencia ügyben beigazitom magam a székembe, a szemem sarkából látom, hogy a fiú a lányt csòkolja. Nem jön a kaja a turbulencia miatt és én itt éhezem ők meg egymásra találtak 10 óra és egy turbulens légköri jelenség miatt, az Atlanti-óceán felett.. A Szahara felett még csak barátok, az óceán felett már szerelmesek.. Yemanja megadta.. mi ez ha nem csodás élet?


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Iguazú-vízesés

Kép
A maratoni busz út után megérkeztem Foz do Iguacu városába, ami kicsit sem hasonlít Brazília északi városaihoz. Európai arcok néznek veled szembe az utcán és minden rendezett. Kevés szemét van. Internet hiányában motor taxit fogtam, hogy megtaláljam a szállást. Van ez a dolog itt Brazíliában, amit nem annyira kedvelek. Felajánlják az internet lehetőségét és amikor a regisztrációs felület feljön nem enged mást beírni csak brazíliai telefonszámot. Teljesen érthetetlen számomra ez, hogy nemzetközi reptereken és pályaudvarokon, hogy tarthatnak még mindig itt. Lényeg a lényeg, aki Brazíliába jön, az készüljön fel erre. Repjegy vásárlásnál, állomásokon, egyéb regisztrációnál előfordulnak ezek a dolgok. Szóval kimentem az állomás elé, hogy lássam mi a helyzet. Ott várakozott egy motortaxi és odaléptem hozzá, hogy megtudjam milyen messze van a szállás. Eszembe sem jutott felülni annyi csomaggal, ami nekem volt. Aztán a srác megkérdezte miért nem megyek el vele? Fáradt voltam más lehetőségek...
További információk

Dona Carmelinha

Kép
Miután eldöntöttem, hogy Carmelinha-val maradok, mondtam neki, hogy Amanda itt dolgozik a közelben, ugorjunk be hozzá, s közöljük vele a jó hírt, hogy maradok még pár napot mielőtt visszamegyek Natalba. Amikor megjelentünk az üzlet ajtajában és a dona (Itt így hívják az idősebb asszonyokat ) mesélni kezdte mi történt, Amandànak kicsodrultak a könnyei. Miért sírsz? Kérdeztem tőle, miközben letöröltem a könnyeit az arcáról. Nem válaszolt hosszan, csak mosolygott. Azt hittem, hogy nem látlak többé. Az elmúlt hetekben én és Amanda azon dolgoztunk, hogy felderítsük a szemét piacot és az eco cuccokat. Pernambuco tájain Úton Pernambuco államban  Próbáltuk formálni a gondolatot, hogy miként legyen. Ez a dolog eleinte nagyon képlékeny volt. Naponta alakult és változott az elképzelés, hogy miként kéne csinálni. Felkerestünk gyártókat, beszéltünk lehetséges partnerekkel ezügyben, de úgy tűnt, hogy a dolgok igencsak nehézkesen mennek. Nekem el kell mennem egy esküvőre, mondtam neki...
További információk

A project és egy másik állam, amiből szinte semmit sem láttam még

Kép
Goias-Brazília Goiâna   Miután landolt a gépem Gois államban Goiâna városában, nem túl sok időm volt unatkozni. Az ok, amiért itt vagyok, igazából szinte egészen percre pontosan 2 évvel ezelőtt kezdődött. Emlékszem, hogy nyugtalanul tébláboltam otthon a saját nappalim közepén a barátaimra várva. Valamelyik hegyet mentünk épp megmászni, úgyhogy össze-vissza futkoztam a lakásban, a beülő, meg a hegyi gatya között, amikor hirtelen belém hasított valami érzés. Épp a gatyám próbáltam magamra ráncigálni, miközben kétszer majdnem hanyatt vágódtam. Amikor felemelkedtem a hajlott pózból, megláttam azt a könyvet a polcon, amit még 15 évvel azelőtt olvastam és akkor nagyon régen jól megfogadtam magamnak, hogy egyszer én is véghez viszem azt, ami abban a könyvben áll. Ez a könyv a világ egyik leghíresebb zarándok útjáról szól, amit én el is felejtettem, miután kiolvastam a könyvet. Most ott volt. Ott meredezett rám és visszavonhatatlanul megszólított, ismét. A következő percben...
További információk