Mielőtt elindultam, sok minden átalakulóban volt az életemben. Befejeződtek dolgok, de nem kezdődtek újak. A sokat álmodott szabadság vágy anatómiájának felfedezése hirtelen felszínre bukott bennem. Készen állt arra, hogy új dolgok kezdődjenek. Valamit tenni kellett. Éreztem, hogy azok a dolgok amiket eddig csináltam jók voltak, de nem akarom tovább szolgálni őket. Nem voltam biztos benne, de a sok kényelmetlen érzés, ami bennem motoszkált, mégiscsak taszigált egy irányba, ami arra késztetett, hogy ugorjak. Fejest. Fejest, az ismeretlenbe. Sokszor nem tudtam hova megyek. A tervek és uticélok sosem hosszú távon működnek. Maximum 2 hetes intervallumban. Az elején voltak konkrét elképzelések, amik vezettek de hamar rá kellett jönnöm, hogy az élet felül ír minden olyan gondolatot, ami nem én vagyok. Irányított a szél, meg a szavak, amik mások szájából hangzottak el. Irányított a nap, a homok, a víz, a kedvesség és a szeretet. Az emberek jóindulata és törődése és irányított a pénz nélküliség is. Amikor nem beszélsz egy nyelvet egy olyan kultúrában, ami olyan messze van a tiédtől, mint Makó Jeruzsálemtől, akkor felerősődnek benned más érzékek. Minden eszközzel, amivel képes vagy befogadni 1000 százalékon dolgozol, hogy kompezáld a nyelvi hiányokat. Figyelsz a mozdulatokra, a mosolyokra és a tettekre. Próbálod érezni az energiát ami előtted van. Ez a fajta létezés oda vezet, hogy felerősődnek azok az intuíciók, amiket a "kell" világban sokszor igencsak megerőszakolunk annak okán, hogy kiszolgál minket egy olyan rendszer, ami kényelemből gazdagodik. Ha belecsöppensz egy idegen világba nyelv nélkül, bébivé válsz kicsit megint. Csak figyelsz és mint minden babában benned is erősebb lesz ez a fajta megértés. A másik oldal. Amikor elmarad az anyagi, letisztul az elme és ott állsz te és az intuíció, amit nem halvanyít semmiféle kényelem és ha ügyes vagy, akkor félelem sem. Így alakul az élet. S bár sosem vagy benne igazán biztos valahol mégis érzed, hogy ez most igaz e vagy sem. Az eltelt idő, pedig majd igazol. Így esett meg az, hogy 200 nappal az indulás után felébredtem valaki otthonàban és újra ott volt az idő, hogy induljak. Kimozdulni megint a kényelemből, ami igazán nem volt kényelem a lakás körülményei miatt, de mégis.. összepakoltam a motyóm, ami most már egész gyorsan megy és elindultam a tikkasztó hősègben a buszmegálló irányába, hogy megtaláljam a következő hostom João Pessoa-ban, a szomszédos állam fővárosában...
 |
| Waltyer, a vendéglátóm Paulista városában |
 |
| Közös vacsi. Mexico, Kína, Brazília, Magyarország |
