Milyen érdekes az élet, hogy miként csavarja a sztorit úgy, hogy a végén mindig megtalàlod azt, amit talán nem is kerestèl és mégis ott van. Milyen döntések sorozata juttat el arra a pontra, ahol megtalàlod a hétköznapi hőseid, akik a te story board-od írjak. Tegnap Dannie-nak, a vendèglàtòmnak születésnapja volt. Nagy volt a sürgès forgás a konyhában, az apukája salátát kèszìtett, az anyukája valamiféle halgolyòkat sütött ki. Dannie felém fordult és mondta, hogy ma van a szülinapja, lesz egy kis party és engem is szívesen làt. Gondoltam, ez remek, mert mindig érdekes látni, hogy idegen kultúrákban miként zajlik az ilyesmi. Gratulaltam neki és mondtam, hogy szívesen részt vennék. Arról nem esett szó, hogy hol lesz a buli, de én biztosra vettem, hogy itt a házban. Este mindenki vadul készülődött. Szépen felöltözve, menetre készen, party állásban. Rám nézett és kérdezte, hogy akarok e menni. Hová? Kérdezem meglepetten. A templomba, hangzott a válasz. Feltételezem, hogy kiült az arco...